Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1381. május 12.–június 9. 253 levelek alapján urait illetik, e bizonyítékok bemutatására október 6-át (in oct. Mich. arch.) tűzte ki terminusul. Tartalmi ái Szécsi Miklós országbíró 1382. február 3-i oklevelében (653. sz.), DL 30026. — Tartalmi ái Bebek Imre országbíró 1390. április 9-i oklevelében, DL 29992 és 30099. Közlés: DocRomHist C, XVI. 157–159 (román fordításban is). Regeszta: DocRomHist C, XVI. 67 –68. 613. 1381. május 12. (dom. p. quind. Georgii mart.) Az erdélyi egyház káptalana János erdélyi alvajdához. 1381. március 25-i kérésére (592. sz.) kiküldte tanúbizonyságul András papot (presbyter), a székesegyház Szt. Kozma- és Damján-oltárának igazgatóját (rector), kinek jelenlétében Kapulna-i Benedek fia: István alvajdai ember május 9-én (f. V. p. Appar. Mich. arch.) egy ZenthIwan-i telket vagy kúriát, mely ZenthIwan-i Péter fia: Miklós és Feyer Péter háza közötti, Kund birtok felé tartó ároktól jobbra található, a Zenth-Iwan-i halastó patakján épült kétkerekű malom harmadrészével és negyvennyolc hold szántófölddel együtt ura beleegyezésével örökjogon Imre fia: László magister famulusának: a nevezett ZenthIwan-i Péter fiának: Miklósnak iktatta ellentmondás nélkül, miközben három napon át a helyszínen várakozott. Miklós és utódai szabadon használhatják a ZenthIwan faluhoz tartozó erdőket, és a többiek módjára a szőlők terméséből is részesüljenek, marhái pedig a szászokéval (Saxonum) együtt legelhetnek a közös legelőkön. (K. A.) Ái Mária királynő 1383. február 13-i oklevelében (720. sz.), a kőhalmi szász ev. egyházközség lt-ban, nr. 1. Közlés: Ub II. 539–540. — DocRomHist C, XVI. 68–69 (román fordításban is). 614. 1381. május 18. (in Klusuar, sab. a. Rogationum) László erdélyi vajda és Zolnuk-i ispán a Sebes királyi várhoz tartozó Mergeri nevű lakatlan helyet (quendam locum desertum), amennyiben adományozási joga alá tartozik (in quantum nostre collationi dinoscitur pertinere), minden tartozékával együtt, a királynak tett szolgálatai jutalmául örökjogon a Sebes királyi vár tartozékairól való Bere fia: Ladislau román vajdának (vayuode Olahali)/kenéznek (kenezyo) adományozza úgy, hogy ez oda falut telepítsen, és onnan utódaival együtt a királyt, valamint őt és hivatali utódait szolgálja. (K. A.) Ái Lackfi István erdélyi vajda 1386. március 8-i oklevelében (860. sz.), Barabás Samu gyűjteményének elpusztult középkori okleveleiről készült mikrofilmen (DF 291366). A leírás szerint pátens alakban volt kiállítva. 615. 1381. június 9. (VIII. d. Penth.) A Clusmonostra-i Szűz Mária-monostor konventje bizonyítja, hogy Tetreh-i Vrkund (d) Mihály fogott bírák útján kibékült Gerend-i Miklós fia: Miklós magisterrel a köztük és jobbágyaik között támadt viszályokban, kivéve a birtokok miatti pereiket, úgy hogy Miklós magisternek János erdélyi alvajda színe előtt Mihály által végrehajtott foglyul ejtéséért (pro recaptivatione ipsius magistri Nicolai in presentia nobilis viri Iohannis vicewaivode Transsilvani per eundem Michaelem facta) tíz pensával számolt 50 márkát fizet, kétszeres büntetés terhe alatt, szeptember 15-én (in oct. Nat. Virg.) és [1382.] január 13-án (in oct. Epiph. Dom.) 16 és fél márkás, május 1-jén (in oct. Georgii mart.) pedig 17 márkás részletben. Amelyik fél nem szolgáltatott igazságot a jobbágyoknak, vagy akinek a jobbágyai újrakezdik a viszálykodást, 100 márkát fizessen. Közel egykorú másolat, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 30723. Közlés: DocRomHist C, XVI. 75–77 (román fordításban is).
