Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
240 1380. október 13.–október 20. bemutatott 1358. október 9-i saját pátens oklevelét (CDTrans III. 1049. sz.). — Méltóságsor: László prépost egyházjogi doktor, az éneklőkanonokság betöltetlen, Péter őr-, Péter Clus-i főesperes dékánkanonok. Eredeti, hártyán, mandorla alakú függőpecséttel, melynek körirata: S CAPITVLI ECCLESIE TRANSSILVANE, Bethlen cs bethleni lt: DL 62737. Közlés: DocRomHist C, XV. 783–784 (román fordításban is). 575. 1380. október 13. (in quind. Mich. arch.) Domokos prépost és a Lelez-i Szt. Kereszt-egyház konventje bizonyítja, hogy korábbi kötelezőlevele értelmében október 6-án (in oct. Mich. arch.) Nempti-i Zouchyk fia: Jakab, mint [felperes], és Pele-i Miklós fia: István, Tamás frater pap (presbiter) [tanúbizonyság] jelenlétében, Pele birtok felének kezükön lévő telkeit (in locis sessionalibus) kötéllel (cum funiculo) hat egyenlő részre osztották, és Miklós fia: Istvánnak iktatták örökös tulajdonként nagyapja: néhai Gyuge általa kimutatott hatodrészének felét, nagyapja kúriájával és a haszonvételek harmadával együtt. A többi telek viszont Jakabnak és atyjafiainak maradt örökösen. Az Istvánnak jutott rész határjeleit, a felek és a kiküldött beszámolója szerint, így állapították meg: [Primo incipit penes] caput unius fontis a parte [orientali], ubi meta nova est erecta. Inde [currit infra plagam] septentrionalem [serv]ando ad rivulum Ch[erbwch?]pataka appellatum, de quo [currit] in latere [ipsi]us rivuli ad [plagam occidentalem, ubi meta terrea de nov]o est erecta. Inde dec[linando ad] meridiem ad arbores [fructiferas], in cuius latitudine est [meta terrea erecta. Et ibi cursus met]alis, que portionem predicti Stephani a portione Iacobi [et fratrum suorum sequestrat], terminatur. Egyidejűleg a felek korábbi egyezségeiket és az ügyben kelt tanúvallatásokat, peres iratokat kölcsönösen érvénytelennek nyilvánították. Minderről később privilégiumot is kész kiállítani. — Hátlapján egykorú rájegyzés: In duobus florenis. Eredeti, erősen megkopott és kifakult írású hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét töredékeivel, melynek körirata: [S CON]VEN[TV]S DE LEL[ES], Mándy cs lt: DL 105212. — Uv. 576. 1380. október 20. (sab. a. XI. mil. virg.) A Brassow-i káptalan papjai (ecclesiarum rectores), a korábbi nézeteltérések és jogtalanságok megszüntetése érdekében, kötelezik magukat, hogy híveiknek, azaz Brassow vidék (provincia) bíróinak, esküdtjeinek, véneinek, polgárainak és minden más lakosának igazságot szolgáltatnak papjaik esetleges visszaélései esetén, a király és a bíboros úr parancsainak ellenszegülő nyughatatlankodókkal szemben velük közösen eljárnak, káptalani gyűlést – a János Buda-i prépost vizitációja alkalmával a bíborostól kiközösítés terhe alatt kapott [1379. szeptember 1-jei] írásbeli utasításnak megfelelően (474. sz.) – csakis Brassow városába hívnak össze. — Hátlapján, XV. századi kéz írásával: De statutis capituli et civium ad iudicium ecclesiasticum. Eredeti, hártyán, mandorla alakú függőpecséttel, melynek körirata: +S CAPITVLI DE BRASSCHOW, a barcasági szász ev. káptalan lt-ban, I. E. nr. 9 (DF 286548). — Ái Thoscha Nikolaus közjegyző 1447. június 7-i oklevelében, Szász Nemzeti Lt, Nova collectio posterior, Urk. V/1844. Közlés: Benkő: Milkovia I. 140–141. — Katona X. 668–669. — CDHung IX/5. 424–425 (az előbbivel együtt töredékesen). — Ub II. 533–534. — DocRomHist C, XV. 784–786 (román fordításban is). Pecsét hasonmása: Ub II. 655 (III/11. sz.).
