Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1380. július 5.–augusztus [10. körül] 235 tot okleveleinek bemutatása végett a fenti terminusra, és ugyanekkorra készítse el az idézésről szóló jelentését is. (H. G.) Tartalmi ái Mária királynő 1383. január 24-i oklevelében (716. sz.), DL 28757. Közlés: DocRomHist C, XVI. 287–288, 293–294 (román fordításban is). 558. 1380. július 5. (f. V. p. Petri et Pauli ap.) A Clusmonstra-i Szűz [Mária]-egyház konventje László erdélyi prépost famulusának: Chokas-i Sebestyén fia: Jánosnak a kérésére az erdélyi káptalan részére átírja [I.] Lajos király 1380. május 14-én, nagyobbik pecsétje alatt kelt pátens oklevelét (550. sz.). — Hátlapján, XV. századi kéz írásával: Super Bun, pro decimis. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával és Huszti András regesztájával, az erdélyi káptalan mlt-ban, II/35 (DF 277411). Közlés: Ub II. 531. — DocRomHist C, XV. 762–763 (román fordításban is). Regeszta: ErdKLt 204. sz. 559. 1380. július 9. (in Zolnuk, f. II. a. Margarete virg.) Gál magister Zolnuk-i alispán és szolgabírái bizonyítják, hogy e napon Nogrew-i Rechend fia: Pál a fenti Gál ellenében letette az előírt esküt arról, hogy famulusa tolvaj voltáról nem volt tudomása. (H. G.) Eredeti, papíron, hátlapján két befüggesztett pecsét töredékével és egy harmadik nyomával, DL 98076. Közlés: Benedek: Szolnok 34–35 (magyar fordításban, hasonmással, t évesen július 12 -re keltezve ). Gál deák szolnoki alispán t már az 1380. május 12 -i királyi mandátum és a budai káptalan július 11 -i jelentése is említi királyi biztosként Szolnok határjárásánál (DF 259539. — HOkm VII. 416 – 417 ). 560. 1380. július 20. (VIII. d. Margarethe virg.) A Clusmunustra-i Szűz Mária-monostor konventje előtt Lochonch-i néhai Desew fia: László erdélyi vajda és Zonuk-i ispán kötelezi magát, hogy ha a királytól sikerül visszaszereznie Balastelke és Pochtelke ama részeit, amelyeket jelenleg néhai Bakoch fiai bitorolnak, akkor Miklós Zonuk-i főesperesnek és testvérének: Mihálynak, valamint unokaöccseinek (patrueles): Miklósnak, Lőrincnek és Mihálynak Pochtelke-n átenged hat jobbágytelket, a néhai Megyes-i Nikolaus comes leányának erdejével szomszédos erdőből egy darabot és a nagy halastó nyolcadrészét, továbbá megvédi Miklós főesperes testvéreit a királytól kapott Balastelke birtokában, valamint abban a két fél kúriában (in duabus mediis curiis) és az ezekhez tartozó szántók meg két erdő birtokában, amelyeket Bakoch magister Veres (Rufus) Györgynek ajándékozott. Ha ígéretét nem tartaná meg, egyéb birtokaiból is tartozik kielégíteni Miklós főespereséket. — Hátlapján, XVI. századi kéz írásával: Balastelke, Pochtelke in Kwekeolleö. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 27631. Közlés: DocRomHist C, XV. 767–768 (román fordításban is). Regeszta: Ub II. 532. 561. [1380–1400]. augusztus [10. körül] ([...] Laurentii mart.) [A váradi? egyház] káptalana bizonyítja, hogy [...]-i [...] fia: [...] – fiai: [...] nevében is – eltiltotta [...] és Domokos ugyanottani nemeseket [...] birtok Kusal[-i Jakch fiai?:] G[yörgy?, ...] részére történő elidegenítésétől. (H. G.) Eredeti töredéke, vízfoltos papíron, DL 32231. A hozzávetőleges évi keltezést a MNL OL nyilvántartása nyomán adtuk meg.
