Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
228 138[0?]. április 24.–április 24. 539. 138[0?]. április 24. (in Georgii mart.) A Clusmonustra-i Szűz Mária-monostor konventje előtt Zamusfolua-i Miklós fia: Gebel (d) András a Zenthmiklos nevű birtokához tartozó Szamos menti földjét egészen Wondotelek-ig (prope duarum metarum dictorum civium sub quodam Berch ab uno lapide magno incipiendo circa fluvium Zamus infra tendendo usque metas terre dictorum civium Wondotelek vocate), a konvent jószágrészének és birtokjogainak sérelme nélkül, 32 garasával számított 20 Ft-ért három esztendőre elzálogosítja a Clusuar-i polgároknak és hospeseknek, akiket Miklós comes bíró képviselt, azzal a megszorítással, hogy ha akkor nem váltanák ki, a föld végérvényesen a polgároké maradjon. — Hátlapján, XV. századi kéz írásával: Zenthmyklos. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 28756. A keltezés événél a tizeseket jelző számjegy után a papír már 1838. előtt kiszakadt, így kérdéses, hogy az oklevél 1380-ra vagy az azt követő évekre datálandó-e. Az előbbi mellett szól, hogy 1380. április 24-én Szamosfalvi Gebel András oklevelet íratott át a konvent előtt (538. sz.). Miklós kolozsvári bíró 1377–1385 között szerepel a forrásokban (263, 293, 298–299, 390– 392, 478, 525, 539, 638, 691–693, 777–779, 853. sz.). Közlés: Makkai: Okl 10–11. — DocRomHist C, XV. 738–740 (román fordításban is). 540. 1380. április 24. (in Georgii mart.) A Clusmonustra-i Szűz Mária-monostor konventje előtt Septer-i Ponch fia: Demeter fia: László a Septer-en (Clus vm) anyai jusson bírt részét 200 arany Ft-ban (in specie auri) 12 évre elzálogosítja sógorának és nővérének (sororio et sorori): Septer-i Andrásnak és feleségének: Zyluas-i Sumbur fia: néhai Gyula leányának: Margitnak azzal a megkötéssel, hogy a 12 év elteltével bármikor visszaválthatja, és ha időközben gyermektelenül elhalna, elzálogosított birtoka, a saját és anyja: Ilona asszony lelki üdvéért, maradjon végleg az övéké. Eredeti, papíron, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 29190. — Ái az erdélyi káptalan 1383. október 12-i oklevelében (764. sz.), DL 29189. Közlés: DocRomHist C, XV. 737–738 (román fordításban is). 541. 1380. április 24. (in Georgii mart.) A Warad-i egyház káptalana [I.] Lajos királynak. [1380. április 15. előtt kelt] bírói oklevele (533. sz.) értelmében kiküldték tanúbizonyságul kanonoktársukat: János magister Homruk-i főesperest, kinek jelenlétében Zamlym-i Ramaz fia: Mihály magister kúriai jegyző, speciális királyi kiküldött április 15-én (in quind. oct. Passce Dom.) – minthogy a feleknek nem sikerült egyetértésre jutniuk – [Cheghen-i László fia: néhai] Tamás özvegye és árvái ügyvédjének útmutatása alapján az alábbi módon határolta körül az – előbbiek szerint Eldech-nek, a Darouch-i királyi hospesek szerint viszont Rubyn-nak nevezett és Darouch-hoz tartozó – vitás földet, az uralkodó ítélete értelmében figyelmen kívül hagyva a [IV.] Béla király privilégiumában leírt határjeleket: Primo <et> principaliter procurator ipsius domine et suorum orphanorum unum locum in terris arabilibus tumesscentem paratum per dictos populos de Darouch eisdem populis contradicentibus ostendissent, asserentes eum [fu]isse metam. Abhinc inter orientem et plagam meridionalem parvum procedendo, unum alium locum similiter quasi tumositatem in latere cuiusdam parve vallis similiter in terris arabilibus ass[eren]do metam demonstrassent. Abhinc autem ad eandem partem in di[c]tis arabilibus terris procedendo, prope viam, que ducit de Nogfalu in Darouch, saliendo unum alveum, similiter unam metam terream ostendissent. Abhinc eundo penes quendam parvum alveum Rubyneer nuncupatum annotati procuratores prelibate nobilis domine quedam duo signa m[et]alia de-1380. április 24.
