Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
222 1380. február 2.–február 12. hoz tartozott-e, majd minderről május 1-jére (ad oct. Georgii mart.) tegyen neki jelentést. — Az oklevelet, saját pecsétnyomójának távolléte miatt, Scepus-i Jakab országbíró pecsétjével erősíti meg. Belefoglalva az erdélyi káptalan 1380. május 6-i jelentésébe (547. sz.), Teleki cs mvhelyi lt: DL 73765. Közlés: TelOkl I. 191–198. — Ub II. 513–519. — DocRomHist C, XV. 695–707 (román fordításban is). 520. 1380. február 2. (Zolii, in Purif. Virg.) [I.] Lajos király az erdélyi részekben fekvő és rendelkezése alá tartozó Inokahaza/Inakahaza birtokot vagy birtokrészt (Doboka vm) új adomány címén örökjogon hű lovagjának (miles): Peteu fia: Miklós magisternek, a székelyek ispánjának adományozza. Az oklevelet legközelebb nagypecsétje alatt is kész kiállítani. — A pecsét alatt: Commissio domini regis [propria]. Eredeti, hártyán, a szöveg alatt titkospecsét nyomával, DL 27438. Közlés: ArhIstRom I/2004, nr. 2. 8 (Diaconescu, M.). — DocRomHist C, XV. 707–708 (román fordításban is). 521. 1380. február 3. (in Blasii mart.) A Wach-i egyház káptalana bizonyítja, hogy a Pest vármegyei Sambok-i Simon fia: Miklós fia: Péter, kinek személyazonosságát Katha-i [...] és Bodon-i Chuda fia: László igazolták, az őt örökjogon megillető Sambok, Senthegud és Maglod birtokbeli részeit és Kelekteleke nevű prediumát ([Pest vm]) legközelebbi rokonság címén végleg átengedte Chengrad vármegyében lakó [...] János deáknak és utódainak, aki a maga részéről az erdélyrészi Aran, Tamaspathaka és Toti birtokokban levő részjószágait és birtokjogait adta cserébe, tartozékaikkal együtt, Miklós fia: Péternek és utódainak, kölcsönös szavatosság vállalása mellett. Ha valamelyikük utódok nélkül halálozna el, birtokait a másik fél örökölje. Az oklevelet János deák részére privilegiális alakban és chirographálva, Péter részére viszont pátens alakban állították ki. (H. G.) Eredeti, hártyán, melynek jobb oldali harmada elveszett, hátlapján befüggesztett pecsét nyomával, DL 26567. Közlés: DocRomHist C, XV. 708–710 (román fordításban is). 522. 1380. február 12. (Zolii, in Invocavit) [I.] Lajos magyar és lengyel király – Erzsébet anyakirálynéval és feleségével: másik Erzsébet királynéval együtt – kötelezi magát, hogy amikor leánya: Hedvig be fogja tölteni 12. életévét, át fogja őt adni [III.] Lipót osztrák herceg fiának: Vilmosnak, kihez előzőleg már feleségül adta, és akivel Demeter esztergomi (Strigoniensis) érsek a Hainburg-i plébániatemplomban össze is eskette. Vállalja továbbá, hogy három éven belül 200.000 arany Ft-ot fizet hitbér címén. — Az egyezséget szavatoló magyar és lengyel előkelők között említik Geublinus erdélyi püspököt, László erdélyi vajdát és Miklós székely ispánt. (*H. G.) Eredeti, hártyán, 35 függőpecséttel és három hártyaszalagjával, HHStA, Familienurkunden, nr. 238/2 (DF 258368). — Német nyelvű változata, hártyán, 32 függőpecséttel és hétnek a szalagjával, uo., nr. 238/1 (DF 258367). Az erdélyi vonatkozású pecsétek köriratai: 10. S GOBELLINI DEI GRA EPI ECCE [ALB]EN TRANSSILVANE. — 19. +S LADI VAYVODE TRANSILVAI. — 23. S NICOLA[I ...] CO SICVLOR. Közlés: CDHung IX/5. 376–380, IX/7. 622–626 (mindkettő a latin nyelvű változatot, hibákkal). A pecsétek rajza és leírása: ArsHung 41/2015. 118–119, 124–133 (Engel P.–Lővei P.).
