Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
206 1379. szeptember 3.–szeptember 4. ben lemondottak unokatestvéreik (fr. p.): Bathor-i Szaniszló és György magisterek, valamint e Szaniszló fia: István javára minden jussukról, ami őket a nevezettek Bathor és E-ched (Zathmar vm), Nyreghaz, Polch, Feyrtho, Thimar és Rakamaz (Zabolch vm), továbbá Somlyo, Perechen, Chehy, Gywlakutha, Gergthelethe (!), Kerestheleke, Badachon és Hydweg (Karozna vm), végül az erdélyi Mykloslaka (in Albensi cttu) nevű birtokaiban és bárhol Magyarország egész területén bármi címen megilleti, egyben nyugtázták is a pénz teljes kifizetését. Eredeti, hártyán, függőpecsét töredékeivel, Teleki cs kendilónai lt (DF 257940). Az oklevél hamisítvány, mely a somlyói Bátoriak és a fent említett Anna nőági leszármazottai (a kusalyi Jakcsok, majd a bélteki Drágfiak és a ruszkai Dobók) között 1430-ban kezdett, de még 1519-ben is tartó pereskedés (vö. CDHung X/7. 732–739; DL 31096, 29778–9, 15535, 15640; PerényiLt 516. sz.) idején keletkezett. Ezt az alábbi körülmények bizonyítják: 1. Noha készítői eredetinek akarták feltűntetni, írása XV. század végi–XVI. század eleji kézre vall. 2. Genealógiai adatai pontatlanok, hiszen az itt említett személyek némelyike (Liszkói Andrásné Katalin, Bátori Szaniszló fia: István) csak az 1390-es évektől tűnik fel a forrásokban; Szaniszló és György pedig nem unokatestvérei, hanem édestestvérei voltak Annának (Engel: Genealógia: Gútkeled nem 1. Rakamazi ág 4. tábla: Bátori [somlyói]; ill. uo. Korbáviai grófok). 3. Kerestelek, Gyulakuta és Badacson 1379-ben még nem szerepelnek a somlyói uradalom tartozékai között (vö. 374. sz.): előbbi valószínűleg a XV. század elején népesült be ismét (vö. ZsOkl IX. 990. sz.; CDHung X/7. 733), Gyulakutát csak később, a század közepén alapították, Badacsont pedig szintén ekkortájt sikerült megszerezni a Szerjeiektől (vö. Hegyi: Szilágyság birtokviszonyai 84 [220. jegyz.]). 4. Nem nevesíti a Bátoriak által fizetett összeget, ami pedig egy örökérvényű iratban elvárható lenne. 5. Az 1393. május 5-re keltezett (de alighanem a XV. század derekán, a fenti a per során koholt), hasonló tartalmú egyezséglevél (DL 7861 = 30747) szerint a Korbáviainénak és leányának korábban átadott összegről a leleszi konvent által kiállított oklevél ekkor már (ill. még) nem állott Bátori Szaniszló és fia rendelkezésére. A hamisítvány elkészítése e hiány pótlását szolgálhatta. Közlés: DocRomHist C, XV. 620–622 (román fordításban is). 477. 1379. szeptember 3. (in Gyosgewr, III. d. Egidii abb.) [I.] Lajos király elengedi mindazokat a bírságokat, amelyekkel László erdélyi vajda, Külső-Szolnok vármegye (cttus de Zolnok exteriori) alispánja, a nádor és az országbíró Zenkyral-i Imre fiai: János és Domokos, Zakach-i Jakab fia: István és Damanhyda-i Miklós fia: Miklós ellenében sújtotta Zenkyral-i Jakab fia: Miklóst és testvérét (fr. u.): Simont, amíg ezek Belz várában urukkal: Drag-gal, e vár őrzőjével (conservator) együtt, királyi szolgálatban foglalatoskodtak, és utasítja az ország valamennyi egyházi és világi bíráját, hogy a nevezetteket ezekért ne háborgassák. Eredeti, papíron, a szöveg alatt befüggesztett titkospecsét töredékével és Huszti András regesztájával, DL 30718. Közlés: DocRomHist C, XV. 623–624 (román fordításban is). 478. 1379. szeptember 4. (in Gyosgewr, dom. a. Nat. Virg.) [I.] Lajos király a Dragh-i Miklós fia: Jakab magister és rokonai, valamint a Tamás fia: Miklós bíró és Johann fia: Nikolaus által képviselt Koloswar-i királyi polgárok, hospesek és kereskedők közötti vámvitát, melyben a kolozsváriak [I.] Károly király [1316. augusztus 19-i] kiváltságlevelével (CDTrans II. 263. sz.) bizonyították teljes vámmentességüket az erdélyi részeken, a Dragh-i nemesek pedig bemutatták [I.] Károly király más privilégiumát és néhai Dénes erdélyi vajda ítéletlevelét arról, hogy birtokaikon vámmal rendelkeznek, és azt gyakorolták is, főpapjaival és báróival tanácskozva úgy igazítja el, hogy a Koloswar-i kereskedők – a vármegyékből, kerületekből és az ország más részeiből hozzájuk csatlakozó társaikat
