Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
1379. szeptember 1.–szeptember 2. 205 nevű birtokai között elhelyezkedő Gerestelke nevű jószágára (Torda vm) vonatkozik, és Péter fia: néhai Miklós vallomását tartalmazza. (H. G.) Belefoglalva az erdélyi káptalan 1379. szeptember 24-i oklevelébe (482. sz.), a leleszi konvent hiteleshelyi lt-ban, Acta anni, fasc. 12, an. 1379, nr. 39 (DF 219863). Közlés: DocRomHist C, XV. 614 (román fordításban is). 474. 1379. szeptember 1. (in Dyosgeur, f. V. p. Decoll. Ioh. Bapt.) Demeter, a [római] Négy Koronás Szent-egyház bíboros papja, szentszéki legátus, az esztergomi (Strigoniensis) érsekség kormányzója (gubernator), ottani örökös ispán és királyi főkancellár Nikolaus földvári (de Castro Marie) plébánosnak és Brassou-i dékánnak. Papjainak panaszára elrendeli, hogy káptalani ülést és bírói széket ne máshol, hanem csakis a Brassou városbeli plébániatemplomban tartson, a brassói káptalan és közösség (universitas) pecsétjét ne egymaga, hanem többek kulcsával elzárva őrizze, jelentéktelen ügyekben ne éljen egyházi tilalommal (interdictum), és ne világi bírótársakkal ítélkezzék. Ellenkezése esetére a szebenvidéki (Cibiniensibus) nagydisznódi (Helena) és feleki (Africa) plébánost (ecclesiarum rectoribus et plebanis) utasította, hogy fenti rendelkezéseinek – ha kell, egyházi fenyítékkel (ecclesiasticam per censuram) is – szerezzenek érvényt. — Hátlapján, XV. századi kéz írásával: Quod iud(ici)um spiri(tua)lem d(ebetur) celebrare in ecc(l)e(sia) B[rassouiensi?]. Eredeti, papíron, a szöveg alatt gyűrűspecsét töredékei, Brassó v lt, Fronius-gyűjtemény, I/1 (DF 246445). — Tartalmi említés a brassói káptalan 1380. október 20-i oklevelében (576. sz.), a barcasági szász ev. káptalan ltban, I. E. nr. 9 (DF 286548). Közlés: Marienburg: Geographie II. 338–339. — Ub II. 506–507. — DocRom-Hist C, XV. 614–617 (román fordításban is). 475. 1379. szeptember 2. (in Gyosgewr, V. d. Decoll. Ioh. Bapt.) [I.] Lajos király László erdélyi vajdához vagy, távolléte esetén, János alvajdához. Tethreh-i Vrkun (d) Mihály panaszt emelt előtte, miszerint amikor ő nem sokkal ezelőtt sószállítással foglalkozó tordai királyi hospeseknek (quibuslibet hospitibus nostris de Torda, delatoribus scilicet salium nostrorum regalium) Kerestelke/Gerestelke nevű birtokán szénafüvet (prata seu fenilia) adott el, Gerend-i Miklós magister és társai hatalmasul reájuk rontottak, a hospesektől és kaszásaiktól (falcatores) 22 ökröt, négy szekeret és 30 kaszát (falcastra) elvettek, és mindezeket Torda vármegye ispánjának, valamint szolga bíráinak kezébe szolgáltatták azzal az ürüggyel, hogy az a terület, ahonnan ezeket elvitték, Gerend-i Miklós tulajdona. Tűzzön tehát ki rövid terminust, amikor is a helyszínen vizsgálja meg a felek okleveleit, ezek alapján haladéktalanul szolgáltasson igazságot, a vitás földet pedig iktassa jogos tulajdonosának. Ha a föld a Mihályénak bizonyul, Miklós mindent, amit onnan elvitt, köteles visszaszolgáltatni. Belefoglalva Temes János erdélyi alvajda 1379. szeptember 20-i oklevelébe (480. sz.), DL 31087. A leírás szerint titkospecsét alatt kelt. Közlés: DocRomHist C, XV. 619–620 (román fordításban is). 476. 1379. szeptember 2. (f. VI. p. Decoll. Ioh. Bapt.) Domokos prépost és a Lelez-i Szt. Kereszt-konvent bizonyítja, hogy Bathor-i Bereck fia: János fia: néhai László magister leánya: Anna, aki Gorbwa-i Bondizlo fia: Miklós magisternek a felesége, és leányuk: Katalin, aki Lyzko-i Andrásnak a felesége, testvéri szeretetből és bizonyos összeg ellené!
