Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
160 1377. szeptember 2.–szeptember 8. [que] non ad tunc. Sanctus Spiritus cessit nobis gratia. — Uo., XV. századi kéz írásával: Zenthmyk[los]. Senthmyklos in Thorda. Eredeti, hártyán, függőpecsétje leszakadt, DL 28576. — Tartalmi ái Temes János erdélyi vajda 1377. szeptember 2.–október 6. között kelt oklevelében (334. sz.), DL 28085 és 32214. — Ái a kolozsmonostori konvent 1420. április 24-i oklevelében, DL 10752. Közlés: DocRomHist C, XV. 316–327 (román fordításban is). 334. 1377. [szeptember 2.–október 6. között] [Temes János erdélyi alvajda a kolozsmonostori konventhez.] Miután László erdélyi vajda [Hedruhfaya-i] Myke fia: János fia: Tamás fia: Péternek, Leukus testvérének [Cykmantul-i Demeter fia:] László magister felesége: Band-i Péter fia: Mihály unokája elleni keresetében (vö. 246. sz.) [az erdélyi káptalan] [1336]. február 28-i oklevele (CDTrans II. 879. = 880. sz.) alapján úgy határozott, hogy [a felperes] Zenthmiclos birtok felét visszaválthatja [annak becsértékén] az asszonytól (260. sz.), majd különleges jegyzője: [Hemhaza-i Antal] deák június 4-én (f. V. vid. in oct. [Corp. Chr.]) az egész birtokot négy és fél ekealjára becsülte, de az ottani puszta templom (ecclesia deserta) felértékelését a vajda elé halasztotta (305. sz.), [az alvajda] – [László magisternek] felesége [nevében előadott kérésére] – ennek becsértékét tíz pensával számolt [12?] és fél márkában, [felének becsüjét pedig] 6 márkában és [100 dénárban állapította meg] (?), [amit Leukus testvére: Péter] augusztus 22-én (in oct. Assumpt. [Virg.]) [le is rótt az alperesnek?]. [Küldje ki tehát tanúbizonyságát], aki előtt Bordhaza-i Bord fia: János, Gedeuch vagy [...] október 6-án (in oct. Mich. arch.) [vezesse birtokba a felperest?], nem lévén tekintettel mások ellentmondására. Eredeti, papíron, töredékek, DL 32214 és 28085. Tartalmának helyreállítása Losonci László erdélyi vajda 1377. szeptember 2-i oklevelén (333. sz.) alapszik. Ennek szövegezését a június 11-i perfázisig lényegében híven követi (eltekintve a kibocsátó eltérő személyéből adódó fogalmazási különbségektől), de az ezt követő 12 sornyi végső rendelkezés rekonstruálása a forrás töredékessége miatt rendkívül bizonytalan (elképzelhető az is, hogy keltezése némileg korábbra teendő). A templom külön felértékelésére valószínűleg azért került sort, mert ezt az alperesek egymaguk építették, és így ennek nemcsak a birtok teljes becsüjébe foglalt egyik felét, hanem a másikat is meg kellett tőlük váltani. Feltételeztük, hogy a templom becsértéke adta a két zálogösszeg (1336: 26 márka, 1377: 38,5 márka) különbözetét. (H. G.) Regeszta: DocRomHist C, XV. 332 (október 6. előttre keltezve). 335. 1377. szeptember 8. (ad castrum Valcz, in Nat. Virg.) [I.] Lajos király Martingfalva-i Balázs fia: Miklós Lypto vármegyei királyi jobbágyfiút katonai érdemeiért és János esztergomi (Strigoniensis) érsek kérésére a királyi zászló alatt harcoló országos nemesek sorába emeli. — A narráció szövege: In terra Bozorabiae supra rippam fluvii Danubii quondam contra Godon fratrem Layko de eadem fortissimum nostrum adversarium conflictum habuissemus, ubi ipse idem Nicolaus filius Blasii lethali vulnere ad brachium cum lancea fixus fuisset sauciatus, ac tandem post hoc, quando castrum nostrum Velzy contra Lythvanos inimicos nostros ac totius Christianitatis Domino adiuvante virili pugnae insistendo reocuppassemus, tunc ipse idem Nicolaus filius Blasii etiam cum effusione sanguinis sui, videlicet grandissimorum ictuum lapidum ac saggittarum laudabiliter nobis servivisset. (*H. G.) Eredetije 1890-ben a Podhorányi cs lt-ban volt, jelenleg nem fellelhető. — Nyitra vármegye elöljáróinak 1725. január 5-én készített hiteles másolata, a szepesi káptalan 1651. január 25-i átirata alapján, Szirmay cs lt: DL 67401. Közlés: RevIst 6/1920. 200 (Iorga, N., töredékesen). — Sz 117/1983. 929 (59. jegyz., Kumorovitz L. B., kivona-