Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)

OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)

130 1377. április 27.–április 29. hogy az említett jószágrész túl kicsi számukra. Minderre Oláh (Olachus/Volachus) Ztoyan, aki János [erdélyi] alvajda (viceuoyuode nostri) ügyvédvalló levelével képviselte Roș

u Ioan fia: Nicolae

-t, a

zt válaszolta

, hogy az asszonyokat megillető leánynegyedet már megbízója elődei átengedték Toma

-nak használatra (usualiter)

, és ezt egy kijelölt na

pon a jognak m

egfelelően, határjelekkel elválasztva, ő is kész kiadni a felpereseknek

a vajdai ember és a káptalani tanúbizonyság előtt

. Az ügyvéd egyúttal a király megerősítő privilégiumával igazolta, hogy Bryttonya birtok háromnegyed

e valódi nemesség címén (sincer

e n

obilitatis titulo), örökjogon az alperest illeti. A

káptalan

tehát

küldje ki tanúbi

zonyságát, kinek jelenlétében Pestes

-i Benedek, Barcha

-i Sumrakus fia: János, Sauli

-i Já

nos vagy Hosdath-i Imre fia: Domokos vajdai emberként június 5

-én (f. VI. p. oct. Corp. Chr.) Bryttonya/Brytthonya

birtokot és tartozékait ossza nég

y egyenlő részre, melyből egy negyedet nagyanyáik leánynegyed

e

címén iktasson Nicolae

-nak, Luca

-nak és rokona

iknak, a maradék három részt pedig [

Ro

ș

u Ioan fia:] Nicolae

-nak. Minderr

ől június 11

-ig tegyen neki jelentést. (H. G.)

Belefoglalva az erdélyi káptalan 1377. június 8-i jelentésébe (308. sz.), Révay cs központi lt, Div. fam., fasc. 1, nr. 14 (DF 260325). Az oklevél narrációjának szövege meglehetősen zavaros, ami részben kései (XVI. századi) áthagyományozódásával magyarázható.  Közlés: DocRomHist C, XV. 162–166 (román fordításban is). 269. 1377. április 27. (f. II. p. Georgii mart.) A Clusmonustra-i Szűz Mária-monostor konventje [I.] Lajos királynak. 1377. április 26-i parancsára (267. sz.) Cekmantel-i Jakab fia: János királyi ember, Bálint frater pap (presbiter) tanúbizonysága mellett, április 27-én megkísérelte [Darlaz-i] István és Tamás visszavezetését Babouch birtokba, de ennek Solyumkow-i Botus (d) János nevében famulusa: Péter fia: György ellene mondott, amiért őt megidézte a különleges parancsára bizonyos bárói útján Torda-n kezdett jelenlegi közgyűlésére. — Hátlapján, azonos kéz írásával: Domino regi, pro Stephano et Thoma filios Nicolai filii Symonis quondam bani de Darlaz, contra Iohannem dictum Botus de Solyumkew, evocatoria. Eredeti, papíron, zárópecsét nyomával, Kemény József gyűjteménye (DF 253469). — XVII. századi egyszerű másolata, papíron, Béldi cs mezőméhesi lt (DF 257729).  Közlés: Ub II. 457–458. — DocRomHist C, XV. 166–168 (román fordításban is).  Regeszta: EMOkl 166. sz. (tévesen április 30-ra keltezve). 270. 1377. április 28. (in Torda, f. III. p. Georgii mart.) [I.] Lajos király bizonyítja, hogy a külön parancsa alapján Demeter Zagrab-i püspök, királyi kancellár és Zeech-i Miklós horvát bán által tartott közgyűlésén az erdélyrészi nemesek összessége által a jogszerűség biztosítására kirendelt (pro observanda iustitia deputati) esküdtek és ülnökök kérésére nevezett bárói néhai Salomon comes nekik bemutatott kiskorú fia: Johann teljhatalmú gyámjává a vele vérrokonságban álló Gyog-i Lukács fia: Istvánt jelölték ki. Eredeti, hártyán, hátlapján befüggesztett felségpecsét nyomával, Teleki cs mvhelyi lt: DL 73749. — Ái az erdélyi káptalan 1417. június 1-jei oklevelében, uo.: DL 73960.  Közlés: TelOkl I. 177–178. — Ub II. 458–459. — DocRomHist C, XV. 168–169 (román fordításban is). 271. [1377. április 29.–május 13. között] [A kolozsmonostori konvent] [I.] Lajos királyhoz. Amikor Syle-i Tamás királyi ember, György frater pap (presbiter), konventi ki-