Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
128 1377. április 20.–április 23. vagy pedig Zengel-i János Zakal-i jobbágyai használták régtől fogva, s hogy Zengyel-i János szedte-e onnan korábban a dézsmát. Eredeti töredéke, papíron, melynek csak a közepéből maradt meg egy rész, pecsétje elveszett, DL 32233. — Belefoglalva a kolozsmonostori konvent 1377. május 3-i jelentésébe (276. sz.), DL 28750. Közlés: DocRomHist C, XV. 145–151 (román fordításban is). 263. 1377. április 20. (in Torda, XVI. d. oct. Pasce) [I.] Lajos király bizonyítja, hogy az erdélyrészi nemesek és lakosok részére Demeter Zagrab-i püspök és Zeech/Zech-i Miklós horvát bán útján április 5-én (in oct. Pasce) Torda-n kezdett közgyűlésen (generalis congregatio) Tamás fia: Miklós bíró és Johann fia: Nikolaus, Cluswar/Coluswar-i polgárok kérésére a szolgabírák és a gyűlés esküdt ülnökei eskü alatt igazolták, hogy a vásárosoknak és kereskedőknek Cluswar-tól Hunyad/Hwniad/Huniad-ig és Almas-ig csupán Bach-on kellett portékáik után vámot fizetniük. Ái Zsigmond király 1390. március 29-i oklevelében, Kolozsvár v lt, Privilegia, fasc. T, nr. 16 (DF 281146). — Ái Zsigmond király 1409. július 15-i oklevelében, uo., nr. 28 (DF 281154). A leírások szerint az eredeti oklevél pátens alakban, felségpecsét alatt volt kiállítva. Közlés: CDHung IX/5. 161–162. — KvOkl I. 76–77. — Hurmuzaki I/2. 244. — Ub II. 455–456. — DocRomHist C, XV. 152–154 (román fordításban is). 264. 1377. április 20. (Torde, IX. d. quind. Passce) László [erdélyi] vajda [és Zonuk]-i ispán bizonyítja, hogy miután az erdélyi részek nemeseinek közössége és minden rendűrangú lakója részére a király megbízottjai: Demeter Zagrab-i püspök és Zeech-i Miklós horvát bán jelenlétében április 12-én (in quind. Passce Dom.) Torda-n kezdett közgyűlésén Popfalua-i Chorung (d) Péter fiai: István és Benedek azzal vádolták meg [Popfalua-i] Lőrinc fia: Jakabot, hogy három évvel korábban, [1375.] június 5-én (f. III. p. oct. Rogationum) Popfalua-n megölte atyjukfiát: Istvánt, de ezt semmivel sem bizonyították, elrendelte a bizonyító esküt, amit Jakab az előírt társakkal együtt április 20-án Torda-n, a vajdai ember előtt letett, s ezért őt mentesnek nyilvánította a fenti keresettől. — Hátlapján, egykorú kéz írásával: Non s(olvit). Eredeti, papíron, rongált állapotban, hátlapján befüggesztett pecsét töredékével, melynek körirata: +S LADI VO[IVODE] TRSIL[VANI ET] COITIS DE ZON[VK], Kemény cs malomfalvi lt (DF 257796). Közlés: DocRomHist C, XV. 154–156 (román fordításban is). 265. 1377. április 23. (in Torda, in Adalberti mart.) [I.] Lajos király bizonyítja, hogy néhai Konya bán fia: Frank magister, Vas (Castriferrei) és Sopron vármegye ispánja, kiegyezett az ő Wnka és Toldalad-i Sykesd fia: Barnabás fia: János Toldalad nevű Torda vármegyei birtoka közötti határ miatt több erdélyrészi vajda előtt régóta folytatott perében, hogy ottani jobbágyaik békességben élhessenek. Az egyezség értelmében a királyi kiküldött, a Clusmonostra-i Szűz Mária-egyház konventjének tanúbizonysága előtt, május 1-jén (in Phil. et Iac. ap.) határjárást tart, a vitásnak maradó területet két egyenlő részre osztja, és egymástól határjelekkel elválasztva Vnka-hoz, illetve Toldalad-hoz csatolja. Barnabás fia: János viszonzásként elengedi mindazokat a bírságokat, amelyek ezzel az
