Jakó Zsigmond - Hegyi Géza - W. Kovács András: Erdélyi Okmánytár. Oklevelek, levelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez V. 1373–1389 - A Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltárának Kiadványai II. Forráskiadványok 60. (Budapest, 2021)
OKLEVÉLKIVONATOK (1–1044. sz.)
112 1376. november 2.–november 9. kásokat eltörlik és új rendtartást állapítanak meg a szebeni (in Cibinio), segesvári (in Castroschez), Muelnbach-i és Waras-i mesterek testvérületei részére. [1.] Előírják, hogy december 25. és január 1. között (infra oct. Nat. Dom.) mindegyik testvérület válasszon magának két-két céhmestert, akik őrködnek a törvények betartása felett, és részt vesznek a polgárok és székbeliek minden kántorböjt (IV. tempora) után tartandó gyűlésén (colloquium), hogy a felmerülő panaszokat orvosolják. [2.] Minden iparos szabadon űzheti mesterségét, az ehhez szükséges dolgokat egyedül vagy másokkal társulva beszerezheti, otthon vagy a vásárban eladhatja termékét, szolgákat és inasokat (iuvenes) tarthat. [3.] Adósaiktól ne vegyenek zálogot és ne szervezzenek ellenük zárlatot, hanem követelésüket bírói úton juttassák érvényre. [4.] Két vagy több mesterséget senki se gyakorolhasson, 20 márka ezüst büntetés terhe alatt. [5.] Jövevény kézművestől ne kívánjanak hazájából hozandó igazolást, hanem az előírt díj határidőre történő megfizetése után vegyék fel a céhbe; aki pedig ekkor rossz hírét keltené a jelöltnek, büntetés terhe alatt köteles bizonyítani vádjait. [6.] A kihágásokért beszedett bírságokat gyertyára és a szegények temetésére fordítsák. [9–22.] Céhenként megállapítják a felvétel díját, mely a mészárosoknál (carnifices) 10, a tímároknál (cerdones) 8, a pékeknél (pistores), fehérszűcsöknél (irhagyártók, albi pelliparii), vargáknál (sutores) és kovácsoknál (fabri) 6–6, a szűcsöknél (pellifices), késkészítőknél (cultellifices) és posztókészítőknél (lanifices) 4–4, a foltozó szabóknál (mantellarii) és kalaposoknál (pilleatores) 3–3, a kesztyűsöknél (cyrothecarii), takácsoknál (textores), kádároknál (doliatores), fazakasoknál (lutifiguli), íjgyártóknál (arcufices), szabóknál (sartor) és lakatgyártóknál (seratores) 2–2, a kötélverőknél (funifices) pedig 1 szebeni számítású (numeri Cibiniensis) Ft-ból, továbbá valamennyiüknél 2 font (tímároknál és kötélverőknél 4 font) viaszból, 2 (tímároknál négy) veder borból és egy lakomából áll. A fazakasok ezenkívül még egy gyertyát kell adjanak a Szt. Kereszt-oltárnál tartandó misékre. [7–8. Vö. 12, 16, 20, 22.] A céhbeli özvegyeket feleségül vevők és a fenti négy városban tanuló inasok ennek felével tartoznak a felvételkor, míg a céhbeliek fiai, leányai és özvegyei teljes jogú tagoknak számítanak. [9, 11–12, 14, 16.] A gyalázkodó mészáros és tímár egy-egy orto, a temetési hozzájárulást elhanyagoló mészáros három garas bírságot adjon; ugyanezekért a kihágásokért az irhagyártók egy-egy font viaszt, a kovácsok 11 dénárt, a szűcsök hat dénárt fizessenek. [9.] A lopott marhát vásárló mészárost esetenként egy Ft-tal és az árusítástól négy hétre való eltiltással büntessék, a romlott vagy tisztátalan húst pedig a céhmesterek vessék a kutyáknak táplálékul. [10.] Ha a pék nem fehér kenyeret sütne, egy Ft bírsággal sújtsák, és az árusítástól nyolc napra tiltsák el. [11.] A tímárok, lopott marha bőre megvételének akadályozása végett, szarv nélküli bőrt ne vásároljanak, és a vételre csak a vásár napján, az első mise után kerülhet sor. 25 bőrnél kevesebbet egyetlen helybeli vagy idegen kereskedő sem vehet. Ha rosszul kikészített bőröket szánnak eladásra, a céhmesterek kobozzák azt el. [14.] A kovácsok csak a frissen elvégzett patkolás kifizetéséig tarthatják vissza a lovat; a patkoláskor megnyilazott lovat kötelesek meggyógyítani, de a takarmányt a ló tulajdonosa fizesse meg nekik. [15.] A tűkészítők (acufices), üstkészítők (caldarifices), kerékgyártók (currifices), övkészítők (cingulatores), kardművesek (gladiatores) és lakatosok (seratores) a kovácsokkal alkossanak egy céhet. [16.] Mókusbőrből 100, báránybőrből 50, 1376. november 9.
