C. Tóth Norbert - Lakatos Bálint - Mikó Gábor: Zsigmondkori Oklevéltár XIV. (1427) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 59. (Budapest, 2020)
1427
92 1427. január 25. másnapján más kalocsai kanonokokkal és nemesekkel bírói széket tartott, korábbi perhalasztó levele értelmében megjelent előtte Alch-i Miklós fia: Balázs - a maga, meg Lőrinc [...], Lőrinc fia: István és Pál fia: György nevében -, majd Alch-i Gyarman fiai: [...], János fiai: Pál és István [...] és Máté ellenében előadta, hogy dédanyjaik (athavia): Erzsébet és Keche leánynegyedei ügyében pert indítottak a nevezett alperesek ellen, jogaik bizonyítására pedig két oklevelet mutattak be: a kalocsai káptalan 1) 1345. dec. 22-i privilégiumát (Anjou okit. XXIX. 890. sz.) és 2) 1356. febr. 14-i pátensét (Uo. XL. 85. sz.), majd a vikáriustól ítéletet kértek. Ezt hallván a személyesen jelen lévő alperesek közül Imre, János és Pál - a maguk meg e János által a titeli káptalan levelével képviselt Máté fia: László, valamint e Pál által a kalocsai káptalani levéllel képviselt János fia: István nevében - azt válaszolták, hogy bár a nevezett Alch birtok már három generáció óta hozzájuk tartozik, mégis, a felperesek által felmutatott káptalani oklevelek tartalmának megfelelően hajlandóak kiadni a leánynegyedet a birtok kétharmad részéből, annak minden haszonvételével együtt, de a harmadik harmadból a leánynegyed a felpereseket nem illeti meg. Erre Balázs a maga és a többi felperes nevében azt válaszolta, hogy a leánynegyed ugyanazon leszármazás miatt a birtok harmadik harmadából éppúgy megilleti őket, mint az első kettőből. Mivel azonban Imre, János és Pál a maguk, valamint az általuk képviselt László és István nevében is vállalták az eskütételt, ezért a vikárius bírótársaival azt a döntést hozta, hogy az alperes Imre, János, Pál, István és László személyesen tegyenek arra esküt az elmúlt Mihály-nap 8. napján (1426. okt. 6.), hogy a felpereseket Alch birtok harmadik részéből nem illeti a leánynegyed, csak kettőből, és amennyiben ezt megteszik, akkor a két részből - minden tartozékával együtt - adják ki a negyedet, a harmadik részt pedig a felperesektől elidegeníthetik. Ha azonban az esküt nem teszik le, akkor a birtok mindhárom részéből jár a felpereseknek a leánynegyed. A mondott időpont elérkezvén az alperesek részéről azonban senki nem jelent meg, és az esküt nem tették le. - A mondott Mihály-nap 8. napjának 5. napján (1426. okt. 10.) aztán a felperes Balázs, illetve az alperesek közül Imre, János és Pál - akik Lászlót és Istvánt is képviselték - megjelentek a vikárius előtt, és az utóbbiak azt a bevallást tették, hogy elismerik a felperesek által igazolt leszármazást, ezért a leánynegyedet a teljes Alch birtokból kiadják, minden tartozékával és haszonvételével együtt. Ezt hallván a vikárius a vele ítélkező bírótársakkal elrendelte, hogy a negyedet az alperesek örökre és visszavonhatatlanul adják át a felperesek részére. Mivel pedig a kiadás a birtokrészek pontos elhatárolását kívánta, a vikárius újév tizedik napjára (1427. jan. 10.) és az azt követő napokra Alch birtok összes szomszédos és határos birtokosát összehívta, majd a felperesek, az alperesek - akik közül Imre, János, Pál és István személyesen jelentek meg, Lászlót pedig János képviselte ügy véd valló levéllel - és más nemes fogott bírák jelenlétében a felperesek illető negyedrészeket az alábbi módon határolták el: quod ipsis actoribus decem loca sessionalia hoc modo [...] divisione cess [erunt] duas sessiones edificiis decoratas, ubi prefatus Laurentius resideret;
