C. Tóth Norbert - Lakatos Bálint - Mikó Gábor: Zsigmondkori Oklevéltár XIV. (1427) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 59. (Budapest, 2020)
1427
1427. december 5. 471 és a velencei követ sem érkezett meg, amit szóvá is tett Simone Melanesinek és a Nándorfehérvárott tartózkodó Filippo del Benének, kérve egyúttal hazatérésének engedélyezését. Minderről Zs. is tudomást szerzett, és magához hívta; nov. 28-án reggel fogadta Jacopo Riccardinivel együtt egy rövid audiencián két báró és Simone Melanesi, Nofri Lénárt, valamint Filippo del Bene jelenlété ben. Zs. hosszasan fejtegette a velenceieket elmarasztaló, elítélő véleményét, és hogy békét óhajt Itáliában, sokat fáradozva annak megteremtéséért a pápa, Firenze, Velence és a milánói herceg részvételével. Erre ő maga az itáliai háborúk okait magyarázva igyekezett válaszolni, említve általában a zsarnokok vágyát, hogy Itáliát elfoglalják. Zs. nevetve ezt válaszolta: „Hát Velencében találhatók ezek a zsarnokok!", majd válaszát nem várva befejezte az audienciát. Nov. 29-én újabb audiencián, miután Filippo del Bene többször mondta neki, hogy hazatérne, Zs. elé tárta ennek ügyét, de Zs. nem hagyva őt beszélni, ismét csak a velenceieket ostorozta, felemlítve a Magyar Királyság és a Birodalom elleni támadásaikat, és hogy mennyi várost elfoglaltak. Ám elhatározta, hogy Itáliába vonul békét teremteni, miután az öreg despota (Lazarevics István) unokaöccse, a mostani rác despota (Brankovies György) segítségével megállapodást köt a törökkel. Nov. 30-án Simone Melanesi értesítette, hogy Zs. újból látni akarja, így dec. 1-jén újabb audiencia következett. Zs. egy kis helyre vezette a korábban említett Simone, Lénárt és Filippo társaságában, ahol már máskor is fogadta, és két báró, illetve a milánói herceg követének jelenlétében beszéltek. Zs. nevetve közölte: „Itt van lám nekem a firenzei és a milánói (követ) is!", majd elmondta a korábbi audiencián már elhangzott dolgokat és érveket, hogy a milánói követ is hallja, és kérte Pierót, hogy mindezt írja meg haza Firenzébe, meghagyva Jacopo Riccardininek, hogy jegyezze le. Nov. 14-én megérkezett a milánói herceg csapatainak újabb vereségéről szóló hír, és itt tartózkodik a milánói herceg két újabb követe, Bartolomeo Mosca da Genova, illetve Jacomo da Luna (Lonate). A milánóiak igyekeznek kissebbíteni a győzelem hírét. O maga szeretne hazatérni, nem szívesen maradna. Az itteni firenzeieknek sem könnyű a sora, fogságba vetik őket és javaikat elkonfiskálják. Szept. 21-i levelében már tudatta Niccoló Lamberteschi kiszabadulását és bírósági felmentését, amelyet a milánói követek segítségével sikerült elérni: kimondták Lamberteschi ártatlanságát és Guaspare da Colle bűnösségét. Utóbbit lefogták és 20 ezer arany megfizetésére kötelezték. Nov. 20-án vagy akörül azonban Niccoló és Giovanni Lamberteschit is lefogták, Zs.-hoz vitték őket, és összes javaiktól meg lettek fosztva. Piero követ megpróbált alázatosan közbenjárni Zs.-nál az ügyben, ám Zs. kijelentette, hogy Niccoló áruló, és miatta veszett el Sagnia szigete, szégyenszemre 25 gálya és ötezer ember, és hogy Kevére akar menni, ahol Guaspare da Colle is van egy másik személy társaságában, aki állítólag (szintén) áruló. Giovanni Lamberteschiről azt hiszi, hogy ártatlan, de meg kell várni a bírósági ítéletet. Piero követ nem tudott beszélni Giovanni val. Váradon három firenzeit fogtak le. Ezzel kapcsolatban említi Firenzei Konrád váradi (nagy)prépostot is. Állítólag a királyság összes határszakaszát értesítették, hogy latin személy nem hagyhatja el az ország területét királyi (men)levél nélkül. A kalocsai érsek nem mondott erre semmit. Gianozzo di Gianni Cavalcanti mint Niccoló Lamberteschi familiárisa ugyancsak be lett börtönözve, de Piero követ közbenjárására kiszabadult, ám javait elvették, Filippo és Lorenzo Scolarit pedig elmozdították a sókamarák éléről. Már megírta Zs. útját és szerémségi, szentdemeteri tartózkodását, amely térség alkalmas arra, hogy onnan Itáliába lehessen utazni, Szlavóniában Zágrábon át, ráadásul Zs. 15 ezer, mások szerint 25 ezer lovaskatonát gyűjtött össze a határokon, Isztriában és Friaulban. A csapatok parancsnokai a következők: a vránai perjel, az Istraliche-i hercegek egyike, a trentói püspök, az esztergomi érsek és mások. Zs. adót is kivetett Magnia (Alemannia) minden szabad földjére, ahonnan legalább százezer forint bevételre számíthat. Amikor legutóbb Zs.-dal beszélt, Zs. magabiztosan azt mondta, hogy megy Itáliába, és ha Filippo del Bene jön visszafelé (Firenzéből), már Milánóban vagy útközben találkozhat majd vele. Zs. igazolni akarja Firenze előtt, hogy nem tett le a Velencével való megegyezésről, ezért itt marasztalja őt a hivatalos válaszáig. Az itáliai béke ügyét Zs. a saját kezében akarja tartani és számít Firenze közvetítésére. Filippo del Bene révén bizonyára jól informáltak ennek részleteiről. Ezt a jelentését egyébként már (dec.) 2-án be akarta fejezni, mert fel akarta Zs.-ot keresni, mielőtt Filippo del Bene útrakel, de nem tudott átkelni
