C. Tóth Norbert - Lakatos Bálint - Mikó Gábor: Zsigmondkori Oklevéltár XIV. (1427) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 59. (Budapest, 2020)
1427
404 1427. szeptember 21.- szeptember 22. papíron, hátlapján pecsét nyomával. DL 97058. (Vay cs., berkeszi.) - Ennek variánsai a / jel után. 1 Az utolsó két mondat csak a privilegiális példányban szerepel. 1023 Szept. 21. Zimony. Piero Guiccardini Zs. udvarában tartózkodó firenzei követ jelentése Firenzéhez. Zs. örömmel fogadta; elégedett, hogy Firenze követet küldött hozzá. Szövetségese, a ligával kötött békét megszegő Filippo Maria Visconti milánói herceg eljárását azzal mentegeti, hogy ő személyesen parancsolta meg neki, hogy megerődített helyeket ne adjon át, birodalmi terület ne kerüljön Velence kezére. Velencéről és a békekötés kérdéséről indulatosan azt mondta, hogy Velence Magyarországon nagy károkat okozott neki, és Dalmáciát a Lajos királlyal kötött szerződések ellenére tartja birtokában, maga Velence pedig nem fekszik a birodalom területén és vizein. De mérlegelni akarja, hogy a hozzá küldött velencei követ (Marco Dandolo) mellé kíséretet adjon. Velence ellenséges voltáról tett kijelentéseit néhány nappal később Zs. megismételte, hozzátéve a tékozló fiúról szóló evangéliumi példázatra utalva, hogy ő megbocsát Velencének. Ezért kész kíséretet adni a velencei követ mellé, (az útlevél) is már régóta ki lett állítva, csak a milánói követek unszolására visszavonta. A zenggi gróf (Frangepán Miklós dalmát-horvát bán) követe, akinél a velencei követ meghúzta magát, kérte az útlevelet. Ennek megadásakor Zs. kétszer is azt mondta: „Ti, firenzeiek létre fogjátok hozni a békét nekem a velenceiekkel, és én békét fogok kötni veletek és egész Itáliával, és mind együtt megyünk majd elfoglalni a Szentföldet, és jól tudom, hogy ezt nem lehet megtenni, ha nincs béke Itáliában." - Lupi: Delle relazioni 266. (Archivio di Stato di Firenze, Sig nori, Dieci di balia, Otto di pratica, Legazioni e commissarie, missive e responsive LXIV. föl. 432.) - DRTA X. 109. 4. jegyzet. (Lupi után.) 1024 Szept. 22. Nándorfehérvár vár alatti táborban. Csáki László erdélyi vajda és szolnoki ispán Dengelegi Zsigmondhoz, közép-szolnoki alispánjához meg alispánjaihoz(!) és a szolgabírákhoz. Mivel frater-ét, Szántói Bekcs fia: István mestert (egr.) egyfelől gyengesége, másfelől egyéb okok miatt a jelenlegi általános hadjáratba vonulás alól a király nevében felmentette, megparancsolja nekik, hogy ez ügyben sem őt, sem pedig jobbágyait ne kényszerítsék erre, továbbá ne zaklassák és károsítsák meg. - Csáky I. 344. (DL 65021. - Becsky cs.) 1025 Szept. 22. (4. die f. VI. p. exalt, crucis) Péter jászói prépost és a konvent Zs.hoz. Tudja meg, hogy György szepesi prépost és a káptalan részére szóló éves megbízása értelmében az abban megnevezett Abon-i András királyi emberrel kiküldték tanúbizonyságukat, Gergely karbeli klerikust, akik visszatérve elmondták, hogy ők a Szent Kereszt felmagasztalásának ünnepe utáni pénteken (szept. 19.) kimenve Zemplén megyébe mindenkitől, akitől kell és illik, nyíltan és titkon vizsgálódva megtudták az igazságot: e szerint Wyfalu/WyfalwM János fia: László, fia: Jakab, Vilmos fiai: János, Detre, Mihály és László meg Miklós fia: Miklós a panaszosok Lyzkaolazy birtokának újonnan emelt határjelei között fekvő erdejét és rétjét lekaszáltatták, illetve kivágatták potentia mediante. Papíron, zárópecsét darabjaival. Szepesi prépostság mit. 220. (DF 264338.) 1A hátlapi címzésben.
