C. Tóth Norbert - Lakatos Bálint - Mikó Gábor: Zsigmondkori Oklevéltár XIV. (1427) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 59. (Budapest, 2020)
1427
326 1427. július 7. nyozza minden ahhoz tartozó joggal együtt örökjogon és visszavonhatatlan birtoklásra. - Blagay 283. (Átírta Zs. 1430. ápr. 28-i privilégiumában. DL 66570. - Blagay cs.) - Doc. Rom. Hist. D, I. 257., részleges közlés és román ford., tévesen júl. 2-i dátummal (A kiadás alapján.) 757 Júl. 7. Rozsnyó az erdélyi részeken. Zs. a szekszárdi konventhez. Mivel másik levelével a Tolna megyei Závod birtokot Blagai Lászlónak adományozta, ezért megparancsolja nekik, hogy küldjék ki tanúbizonyságukat, akinek jelenlétében a királyi emberek egyike vezesse be őt abba és iktassa azt részére királyi adomány címén örök birtoklásra, az esetleges ellentmondókat idézzék a királyi különös jelenlét elé; a konvent pedig ugyanoda tegyen jelentést. Kijelölt királyi emberek: Mikófalvi Simon fia: András királyi udvari familiáris, a kúriából külön kirendelt ember, Dárói Majos László. - Blagay 290. (Átírta a szekszárdi konvent 1427. aug. 14-i privilégiumában: 907, amelyet Zs. 1430. ápr. 28-i privilégiumában írt át. DL 66570. - Blagay cs.) 758 Júl. 7. Rozsnyó az erdélyi részeken. Zs. emlékezetül adja, hogy Maróti János macsói bánnak a konstanzi zsinat alkalmával nyújtott, valamint a törökök elleni, illetve boszniai és a jelenlegi havasalföldi hadjáratokban szerzett, részletesen felsorolt érdemei, továbbá éveken át tartó török fogsága és a váltságdíjként kifizetett negyvenezer aranyforint fejében a Szlavóniában, Körös megyében fekvő Velike oppidum-ot az ottani castellum-mal, valamint a hozzátartozó birtokokkal és falvakkal, haszonvételekkel, különösen a Száva és Peker folyókkal meg a Száván lévő kikötővel, illetve minden egyéb a mondott birtokok feletti világi és egyházi joghatósággal, ahogyan eddig maga Zs. birtokolta, János bánnak meg fiának, László, illetve örököseiknek és utódaiknak ex nostra scientia ac beneplacito et consensu domine Barbare regine, conthoralis nostre carissime prelatorumque et baronum nostrorum ad id accedente consilio adományozza örök birtoklásra azzal, hogy esetleges magszakadásuk esetén osztályos atyafiaik, Maróti István fiai: János és Miklós, Bujáki János fia: László fiai: Miklós, Frank és Zsigmond örökölhetik a birtokot és tartozékait. - A szöveg élén jobbról: Commissio propria domini regis. - Fejér X/6. 884., a birtoknevek elhagyásával. (Cornides másolatából.) - Eredeti példánya (amelyből Fejér hiányait is kiegészítettük) hártyán, kiemelt díszített kezdő N betűvel, a szöveg alatt titkospecsét nyomával. HDA Doc. med. varia 209. (korábban: NRA 1549-103.) (DF 218703.) - A hátlapon: Donatio super opido Welike. - Katona: Hist. Crit. XII. 482., hiányosan. (Cornides másolatából.) - Veress: Gyula 13., reg. (Kollár másolatából.) - Alsószlavónia 165. (Garai Miklós nádor 1429. márc. 13-i tartalmi átírásából. DL 34004. - NRA 1550-22.) - Hurmuzaki 1/2. 547., részleges közlés (Fejér alapján.) - Doc. Rom. Hist. D, I. 258., részleges közlés és román ford. (Hurmuzaki 1/2. alapján.) - Tartalmilag átírta Zs. 1429. febr. 27-i, amelyet a csázmai káptalan 1488. aug. 14-i oklevelében írt át. HDA Doc. med. varia 544. (korábban: NRA 758-31.) (DF 219030.) 759 JÚL 7. (in Rosno partium nostrarum Transsilvanarum, f. II. p. visit.) Zs. uni versis et singulis populis et iobagionibus nostris in opido nostro Welyke vocato cunctisque villis et possessionibus ad idem spectantibus, constitutis et commorantibus presentis visuris. Mivel másik levelével Welyke oppidum-ot falvaival és birtokaival meg valamennyi haszonvételével és tartozékával Maroth- i János (magn.) macsói bánnak adományozta örökre, ezért megparancsolja nekik, quatenus dum et quamprimum prefatus loannes banus pecunias, pro quibus ipsum opidum ac possessiones et ville predicte reverendo in Christo patris, domino Iohanni episcopo Zagrabiensi pignori existunt obligate, eidem domino episcopo persolverit, extunc tandem eidem Iohanni bano tanquam domino vestro suisque officialibus vestri in medio deputandis in omnibus et sin
