C. Tóth Norbert - Lakatos Bálint - Mikó Gábor: Zsigmondkori Oklevéltár XIV. (1427) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 59. (Budapest, 2020)
1427
1427. június 24. 309 mindezt a főpapokkal és bárókkal együtt jóváhagyja. Privilégiumát magyar királyi függő kettőspecsétjével, quo videlicet nunc uti rex Hungarie utimur, erősítette meg. Datum per manus ... Iohannis episcopi Zagrabiensis, aule nostre et reginalis maiestatum eximiÚ cancellarii. - Z-W. IV. 300. (Brassó város It., Privilegia et instrumenta publica 72. - DF 246880.) -18. sz.-i egyszerű másolata: Sándor es., csíkszentdomokosi It., Oklevelek. (DF 257699.) 1 A dátum az eredeti oklevélben (ZsO I. 3868. sz.), amely a ZsO II. 4653. sz. alatt közölt átíró oklevélben maradt fenn, Reminiscere vasárnap utáni szerda, míg a tartalmi ismertetésben hibásan e vasárnap előtti szerda szerepel. 2 Z-W. IV. 305.1. jegyzet szerint ez a tény hiányzik a per ismertetéséből. Ez igaz, de a két 1395. évi eredeti adománylevél szövegéből igazolható. 3 A kiadásban tévedésből többesszám áll. 4 így az eredetiben, a szokásos sumpmi alak helyett. 703 Jún. 24. (in nat. loh. bapt.) Miklós leleszi prépost és a konvent emlékezetül adja, hogy az ő másik, fizetésről szóló kötelezvénylevelüknek megfelelően Buthka- i Miklós fia: Márton meg fiai: András, Pál, Bereck és Mihály Keresztelő Szent János születésének mostani ünnepén (1427. jún. 24.) Buthka-i Miklós fia: István leányának, Weche-i Barnabás feleségének: Ágnesnek quadraginta florenos presentis nove monete regalis absque decima et nona partibus tartoztak fizetni. Az időpont elérkezvén Márton és fiai nevében megjelent emberük és familiárisuk és a mondott összeget átadta az Ágnes asszony nevében megjelenő Buthka-i Kezegh (dictus) Péternek, amiről Péter az asszony nevében nyugtatja őket. Alul szakadozott szélű papíron, hátlapján pecsét nyomával. DL 66883. (Desewffy cs. margonyai It.) 704 Jún. 24. A pozsegai káptalan Zs.-hoz. A zágrábi káptalan javára szóló éves megbízása értelmében Drenovai Mihály fia: László királyi emberrel kiküldték tanúbizonyságukat, Fábián presbitert, a pozsegai egyház Szent Mihály arkangyal oltárának mesterét, akik visszatérve elmondták, hogy a királyi ember a káptalani tanúbizonyság jelenlétében úrnapját követő pénteken (1427. jún. 20.) mindenkitől, akitől lehet és kell, nyíltan és titkon tudakozódva megtudta, hogy a - név szerint felsorolt - gréchegyi bíró, esküdtek és polgárok, illetve az összes polgár és nép, amely abban a városban és külvárosában lakik de iuxta Zágrábiam 1422. Szentháromság vasárnapján (1422. jún. 7.) a káptalan Gréchegy városban álló tornyát, ahol ők a török miatti félelmükben javaikat tárolták, nagy fegyveres csapattal ostrom alá vették és bekerítették, és Dávodi László kanonokot, aki a toronyban őrzött káptalani javak őrizetével volt megbízva, el akarták fogni, meg akarták ölni, napokig várva rá. Hogy a kanonokokat pedig, anélkül, hogy harangszóra és emberek kiabálásának zajára gyanút fognának, és óvatlanul őket házaikban meglephessék, a gréchegyi Szent Máronegyház tornyára zászlót tűztek, és mindnyájan együtt felfegyverkezve összegyűltek a káptalan megtámadására. Ám Dávodi László a toronyból felfigyelt a nép zajongására és az utcákon a fegyveresek és íjászok vonulására, és lenvásznat egy fabotra tűzve a toronyból jelt adott, ezért a kanonokok és a papság, miután ezt meglátták, javaikkal és holmijukkal a székesegyházba és a püspöki kúriába futottak, így a polgárok és hospesek álnok szándékukat nem válthatták valóra. Ezért újbóli tanácskozás után a káptalan Crogh nevű, a domonkosok Szent Miklós-kolostora mögötti területére, amelyet a káptalan legalább száz éve békésen birtokolt, bizonyos polgártársaikat fegyverekkel és íjakkal kiküldtek, és Mátyás zágrábi prépost számos emberét, akiket marháikkal és ekével ide küldött szántani, fenyegetésekkel és szidalmazásokkal elűztek, további polgártársaikkal együtt, akik azért gyűltek össze, ha a prépost vagy a káptalan néhány familiárisát az előbbiek ellen küldte
