C. Tóth Norbert - Lakatos Bálint - Mikó Gábor: Zsigmondkori Oklevéltár XIV. (1427) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 59. (Budapest, 2020)
1427
1427. június 24. 307 702 ságot kért. Antal erre azt válaszolta, hogy az asszonyt a birtokból nem zárta ki, mivel a birtokon néhai férje házaiban él, ő pedig a birtok negyedrészét törvényesen bírja. Ennek bizonyítására bemutatta egyrészt Szántói Lack Jakab és Tamási János erdélyi vajdák 1404. máj. 17-i oklevelét, amely szerint Árkosi Mihály özvegye: Katalin (nob.) és Csurai Mihály özvegye: Annich Arapatakán atyjuk után bírt negyedrészüket örökjogon eladták Árkos (diet.) Mihály fia: István fiainak: Andrásnak, Antalnak és Györgynek, másrészt az erdélyi káptalan 1408. febr. 11-i oklevelét a mondott birtok negyedrészének a nevezettek számára történt iktatásáról. Ezután a felek igazságot kértek. Ezért úgy ítélt, hogy Árapataki Antalnak mint alperesnek egy másik, Hídvégi Egyed fia: Antal és Mikó fia: Antal ellenében színe előtt folyó perében való döntéséig Antal maradjon Árapataka birtok negyedrészében, János özvegye pedig a háromnegyedében. A birtok negyedrészének elhatárolására pedig külön e célból kiküldte embereit: Borhi Benedek és Himházi Ezsaiás1 fehérvári kanonokokat, akik visszatérve jelentették, hogy úrnapja vigíliáján (1427. jún. 18.) kimenve a mondott birtokhoz, és ennek negyedrészét: a déli teleksoron keletről nyugat felé haladva két fél kúriát, amelyek egyikében Móré Péter, a másikban Illés lakik, az északi teleksoron ugyanebben az irányban három kúriát, amelyek egyikében György fia: Péter, másikában Dániel, harmadikában Vince lakik, továbbá a keleti teleksoron délről észak felé haladva Miklós szabó, Tót György, Gotshmann András, Glotz Péter, Firke János, Sánta Péter kúriáit, valamint Orbán kúriájának harmadát és Márton kúriájának háromnegyedét, illetve János szabó kúriáját Árapataki Antal számára iktatták. Az így elhatárolt negyedrészt Antal kezén hagyja. - Székely Okit. V. 7. (18. sz.-i másolat a Székely Nemzeti Múzeumban, Geréb János adománya 83-1888. sz., jelenleg: Geréb család, árapataki lt. 2-1-4. - DF 278761.) 1A másolatban elírt név azonosítása Bonis: A jogtudó értelmiség 207., illetve a 496 alapján történt. Jún. 24. Zs. emlékezetül adja, hogy amikor Brassó városában báróival együtt törvényszéket ült, színe elé járult Sander Antal brassói polgár (prov.), és Clospetri János brassói plébános, Rewelsclos, Schlengewrgh, valamint Ferenc fia: György, a plébániatemplom és a Krisztus teste-oltár társulatának (societas seu confraternitas) vitricus-ai jelenlétében elpanaszolta, hogy noha ő maga a néhai Tamás brassói plébánossal és ennek atyafiaival: Jánossal, Jakabbal és Krisztiánnal, valamint Feketehalmi Herbordus fiával: Miklóssal örökjogon elnyerte a brassói kerületben és Fehér megyében fekvő Zernyest és Tohán királyi birtokokat, de mivel az adományt követően az ország szokása szerint a birtokokba való beiktatást egy éven belül nem végeztették el, a birtokok ismét visszakerültek Zs. kezére. Ezután Antal, mivel a nevezettek megígérték neki, hogy a birtokok visszaszerzésére fordított költségeit és fáradozását megtérítik, a birtokokat saját költségén és munkájával ismét kieszközölte, és azokat királyi ember és az erdélyi káptalan tanúbizonysága törvényesen iktatták részükre. Végül, mivel Zs. adománylevele a korábbi pecsétjével volt megerősítve, amelyet bizonyos okok miatt érvénytelenített, az adománylevelet az iktatásról szóló káptalani oklevéllel együtt általános királyi parancsa értelmében az abban foglalt határidőn belül az új nagyobb magyar királyi pecsétjével kellett volna megerősíttetniük. Ám ezt elmulasztották, és a birtokoknak ismét Zs. kezére kellett volna kerülniük. Ezért Antal, miután a nevezettek megígérték neki, hogy ismételt fáradozásai miatt a birtokrészüket neki fogják átadni, Zs.-ot Magyarországon, Boszniában és Alemannia részein követve a birtokokat nagy fáradsággal és költséggel újból elnyerte a maga és a többiek számára. Most pedig, miután Tamás plébános, atyafiai és Feketehalmi Miklós is már meghaltak, és a birtokok fele a Krisztus teste-oltár társulatához került, a társulat a korábbi ígéreteket nem teljesíti, és a birtokok felét nem adják át neki, noha erre kötelezettséget vállaltak. Antal mindezek bizonyítékául bemutatta Zs. két privilegiális, az említett újabb magyar királyi kettőspecsétjével megerősített - és e helyütt csak tartalmilag ismertetett - oklevelét. Mindkettő 1406. ápr. 18-án kelt (ZsO II. 4653-4654. sz.), és két-két, összesen négy korábbi oklevelet is tartalmaznak, mégpedig 1) Zs. Feketehalmon, 1395. márc. 2-án (helyesen: 9-én)1 kelt pátens oklevelét Zernyest
