C. Tóth Norbert - Lakatos Bálint - Mikó Gábor: Zsigmondkori Oklevéltár XIV. (1427) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 59. (Budapest, 2020)
1427
1427. június 19. - június 20. 299 gyűlni, vitték el, ahol éppen akkor számos nemes, János fia: Mátyás (Mathwl) zágrábi ispán, Rakonoki Péter, Gyepűi László (szolgabírák) és mások voltak jelen, akik a káptalan kérésére a bíró és a polgárok tudomására hozták és insinuálva figyelmeztették őket az általuk elkövetett jogtalanság következményeire -, és e fegyvereket a bíró, esküdtek és polgárok színe előtt a földre hajították. Az említett nemesek erre ünnepélyesen tiltakoztak. A következő napon, csütörtökön (1427. jan. 30.) a káptalan kérésére az említett szolgabírák személyesen a Jarun szigeti kikötőbe mentek, és ott, a kikötő mellett az éneklőkanonok familiárisainak vérző sebeit a saját szemükkel is látták, a jelen lévő Márton szabó pedig ezeket hallván azt mondta, hogy noha eddig abban az erdőben a káptalan emberei és familiárisai a zágrábiaknak csak a fejszéit találtak meg, máskülönben pedig félelmet akarták bennük kelteni; ilyen tettekre vetemedtek hatalmaskodva a káptalan igen nagy kárára. - Tkalcic II. 56., jún. 20-i dátummal. (Zágrábi káptalan lt., Acta antiqua 10-21. - DF 256325.) - Lukinovic VI. 231., jún. 20-i dátummal. (Uo.) - Archivski Vjesnik 11-12. (1968-1969) 280/69. sz., reg., ugyancsak jún. 20-i dátummal. - Az oklevél szövegét teljes egészében, szóról szóra felhasználták egy, a csázmai káptalan által kiállított vizsgálati és idézőlevél megszövegezéséhez, amely a Trsteniki Benedek fia: Balázs királyi ember György presbiterrel, csázmai prebendáriussal mint tanúbizonysággal 1432. ápr. 16-án lefolytatott vizsgálatról szól. Ennek a kiadványnak a napi keltét nem ismerjük, eredetiben szinte bizonyosan nem maradt ránk. Ezt az oklevelet a zágrábi káptalan részéről a gréchegyi polgárok ellenében folyó perükben az 1434. Mihály-napi nyolcadon mutatták be Pálóci Mátyus országbíró előtt, aki átírta 1434. nov. 10-i oklevelében, amelyet átírt Albert király 1439. júl. 2-i oklevelében: Tkalcic II. 175. (Zágrábi káptalan lt., Acta antiqua 10-24. - DF 256329., a kiadásban 1439. júl. 3-i keltezéssel). Az 1432. évi csázmai káptalani vizsgálat szövegében az év az átíró oklevélben magában tévesen 1437. évi dátummal szerepel. 1 Az oklevél a pünkösd utáni péntek (1427. jún. 13.) hetedik napjára van keltezve, a kiadásokban rendre helytelenül van feloldva. 685 Jún. 19. (in Apathyda, f. IV. a. nat. Joh. bapt.) Mocz-i Miske és Zomordwk-i Imre kolozsi szolgabírák emlékezetül adják, hogy Swk-i Péter kérésére kiküldték maguk közül az említett Miskét, aki visszatérve elmondta, hogy ő Zsófianap utáni vasárnapon (máj. 18.) kimenve Kolozs megyébe mindenkitől, akitől kell, megtudta, hogy Bogath-i Imre Arankwth-i jobbágyai: Dragamer Tamás és Mihály, Tamás, Márk, Berkenes-i Miklós fia: István, Sima Tamás, Tetay Tamás, János fia: István és Koztha az elmúlt napokban, a panaszos Vince és Zaba[.]x Péter nevű Zowath-i jobbágyát, amikor azok Zowath területén madarászni akartak, fegyveresen megtámadták és súlyosan megverték potentia mediante. - A hátlapon középen: Non solvit. Papíron, hátlapján két pecsét nyomával. Suki cs. felsőmagyarzsuki lt., Oklevelek, P-4. (DF 255256.) - A hátlapon balra: Memoriale Petri de Swk adversus Emericum de Bogath. 1A név utolsó betűje a pecsét felfüggesztésére szolgáló papírcsík takarásában nem látszik. 686 Jún. 20. (in Ko war, f. VI. a. nat. loh.) Garai Miklos nádor emlékezetül adja, hogy megjelent előtte Walth-i János fia: György - a maga meg felesége: Margit (nob.), aki Syrak-i Chano leánya, valamint gyermekeik: Mihály, Gergely, Ilona és Prysca nevében, terhükkel - egyfelől, másfelől az említett Chano fia: Márton, majd György a következő bevallást tette: mivel Mártontól kérésükre 13 újforintot kaptak készpénzben, ennek fejében lemondanak a javára a Syrak-on bírt
