C. Tóth Norbert - Lakatos Bálint - Mikó Gábor: Zsigmondkori Oklevéltár XIV. (1427) - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 59. (Budapest, 2020)
1427
232 1427. május 10. - május 11. vetésétől, a nemesek fölött pedig szabadságuknak megfelelően in sede Zagrabiensi ítélkezzék, erre kötelezve a jövőbeli bánokat, vicebánokat és alárendeltjeiket is. - A szöveg élén jobbról: Commissio propria domini regis. Hártyán, díszített, kiemelt szókezdő S betűvel, a szöveg alatt papírfelzetes titkospecséttel. DL 83640. (Bárczay cs.) 495 Máj. 10. Kiskapos. Németi Miklós ungi alispán és a szolgabírák emlékezetül adják, hogy a közülük kiküldött Korcsvai Péter1 szolgabíró azt a jelentést tette, hogy előtte Tibai Ördög László fia: Miklós azt a bevallást tette, hogy ő két tibai jobbágyát: Dúl Lukácsot és annak fiát: Gált összes javaikkal, szőlőjükkel és gabonájukkal együtt Tibai Mihály fia: György birtokára elengedte, és egyidejűleg Mihály fiával: Györggyel kölcsönösen megállapodtak arról, hogy jobbágyaikat mindig szabadon engedik egymás birtokaira költözni. - Sztáray II. 252. (DL 85718. - Sztáray cs.) 1A név egyidejűleg a Ladislaus de Fekeshaza névről javítva. 496 Máj. 11. Földvár. Zs. emlékezetül adja, hogy amikor a főpapokkal és bárókkal együtt az erdélyi részeken fekvő Földvár oppidumban törvényszéket tartott, per támadt Földvár oppidum bírója, szeniorai, szász polgárai és hospesei, illetve Veresmart falu szász polgárai és hospesei között bizonyos régi határjelek lerontása és újak emelése, továbbá a Földvárhoz tartozó területek elfoglalása miatt. Ezért a határ felülvizsgálatára és megállapítására a székesfehérvári Szűz Mária-egyház kanonok) ait: Borhi Benedek vikáriust és Himházi Ezsaiás dékánkanonokot, továbbá Fábián mestert, a nagyobb kancellária protonotáriusát rendelte ki, akik visszatérve jelentették, hogy ők előbb számos földvári és veresmarti polgárral először a lerontott, majd az újonnan emelt határjelek vonalát járták meg, és a régi határvonalat igazabbnak és helyesebbnek találták, majd máj. 7-én visszatérve újból megjárták az oklevélben leírt, Földvár és Veresmart közötti régi határt az Olt folyóba ömlő patak torkolatától kezdve nyugat felé, és új határjeleket állítottak. Miután a határt a főpapok és a bárók közül néhányan személyesen is megszemlélték, és a határjárást annak rendje és módja szerint helyesnek találták, Zs. de eorundem prolatorum et baronum nostrorum consilio a határt jóváhagyja és megerősíti. Továbbá a földváriak panaszára, hogy a höltövényi népek és lakosok azon földjeik után, amelyeket Földvár határában bírnak, a cenzust nem akarják Földváron megfizetni, ugyancsak a főpapok és bárók tanácsára elrendeli, hogy mind a höltövényiek mind a környező falvak lakosai földvári földjeik után a régi szokás szerint itt fizessenek a mondott bírónak, szenioroknak és hospeseknek évente feudumot azaz cenzust a megfelelő határnapon, máskülönben a földeket kötelesek a földváriaknak visszabocsátani. Privilégiumát függő magyar királyi kettőspecsétjével erősítette meg. - A plica-n: Lecta et correcta. - Z-W. IV. 287. (A Szász Nemzeti Levéltárban őrzött eredeti után, jelzet nélkül; a korábbi részleges közlések, kivonatok felsorolásával.) - Újkori másolatai: 1) Brassó, Fekete templom levéltára, IV-E-136. (DF 278700.) -2) Brassói Evang. Egyházközség Lt., Diplomatarii Josephi Franz Trausch, T-F-76, pag. 67-71. (DF 286705.) 497 Máj. 11. (in Fewldwar partium nostrarum Transsilwanarum, dorn. p. loh. a. port. Lat.) Zs. a leleszi konventhez. Kerechen-i Barnabás fia: János fia: István, familiaris egregii Stephani condam Ladislai báni de Wylak hűséges szolgálataiért - másik levelével - neki, atyjának: Istvánnak, carnalis testvéreinek: Pelbártnak és Kristófnak quoad unam partem, továbbá a nevezett Barnabás fiának: Györgynek és az ő fiainak quoad secundam partem, valamint ugyanezen Barnabás fia: Péter fiának: Andrásnak quoad residuam tertiam partem ado mányozta omne et totum ius nostrum regium, amely a Bereg megyei Kerechen,
