Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
Péc nb. György fia Dénes 59 + (1256. szept. 22. e.) Kiadása: ÁÚO VIL 370. Regesztája: Iványi: Teleki 72-73. 2. sz.; Köblös: Zalalövő I. 20. 3. sz. ___________________________________________ 55 Péc nb. György fia Dénes oklevele (literis Dionisii iudicis curie nostre et comitis Zaladiensis): Balázs zalai (Zaladiensis) hadnagy, bakónaki (de Bokonuk) Gothárd, Olivér, Búd, Buduay és Ladány, és több más zalai várjobbágy a társaik, ti. más zalai várjobbágyok nevében is eljárva az országbíró színe elé idézte Jurke fiait: Pétert és Karachinus-t, Máté fiait: Mátyást és Mátét, és a Pacsa menti (de iuxta Pacha) Chuda fia Pál klerikust, ám az országbíró úgy találta, hogy ők Szent István óta az országos nemesek közösségéhez (in numero seu collegio nobilium regni nostri) tar toznak, és a várjobbágyok a béke megőrzése miatt jóváhagyták ezt. Ezután az országbíró leírta a mondott nemesek földjének a határait: Kanizsa (Kanysa) folyó melletti tölgyes; hegy alatti kis út; völgy melletti út; hegy és egy nagy út meggyfával; két, kereszttel jelölt út cseresznyefával; régi út egy cserjésnél; Chekeytoua nevű völgy; három tölgyfa; régi út; út menti tölgy- és körtefa - ott a várnépek megmaradt földje érintkezik Dusnok (Dusnuk-Dusnok) falu földjével; cserjés; tölgyfa; út menti tölgyfa; ue. út menti körtefa; út menti tölgy- és körtefa; Kál (Kaal; TÁ-2: Kai) falu határa; régi út mentén két tölgy- és egy körtefa; ue. út menti tölgyfák; Ágoston (TÁ-2: Ágoston fia Rach) földjének határa; út menti tölgyfák; ue. út menti tölgyfák és egy narfa; a várnépek Lengyel (Lengel) faluja földjének a határa; tölgyfák; egy szántóföld melletti gyümölcsfa és narfa; tölgyfák; út melletti tölgyfák és egy körtefa; tölgyfák és egy nyrfa; tölgy- és körtefa; egy rét melletti tölgyfa; fűzfa; füzes völgy; Selk nevű hegy; elhagyva Lengyel falu határát az Vnka folyó mentén érinti Igric falu (ville Igricy) földjét, azt elhagyva Tamás és Cseke várjobbágyok (TÁ-2: Tamás fiai: János, Thank és Miklós, ill. Cseke fiai: Péter és Benedek várjobbágyok) földje; Monorokerek (TÁ-2: Monorovkereh) nevű cserjés, amely cserjés Ny-i része felől Baas fiai: Kochou, Urban és Csépán (TÁ-2: Kochow fia Pál, Urbán fiai: Péter és Egyed, és Csépán fiai: Barcha és Baga) földje; út; két kereszttel jelölt út; halastó; cserjés; szántóföld; út; rét fűzfákkal; völgynél lévő út menti nyrfa; fűzfa; két domb; Kanizsa folyó, ahol körbeér. Tartalmilag átírta: 1) +IV. Béla 1256. szept. 22. (RA 1098. sz.): 1886-ban Körmenden, a herceg Batthyány cs. levéltárában > veszprémi káptalan 1332. márc. 16.: uo.; 2) + zalavári konvent 1271.: uo. Kiadása (TÁ): Zala I. 29-32. (TÁ-1); Zala I. 62-65. (TÁ-2) Azt már Szentpétery Imre is megállapította, hogy a királyi oklevél eleje és vége szó szerint egyezik IV. Béla azon levelével, amelyet az igrici énekmondók részére adott ki 1255. aug. 15-én (RA 1047. sz.). Ennek ellenére nem tekintette hamisnak az itteni átíró oklevelet, pedig egészen biztosan az. Béla a mintaadó diplomájában szintén egy országbírói levelet írt át, amely leginkább határjárásból állt (1. 49. sz. reg.). Javarészt az ottani határjárás neveit emelték át ide is (Kanizsa, Kál, Dusnok, Ágoston földje, Lengyel falu), ám az ottani határjárásnak volt értelme, míg az itteni egy zavaros, értelmetlen irányokat és ellenőrizhetetlen határje
