Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
Rátót nb. Domonkos fia Roland 49 1256. (>1246.) okt. 23., Tares Rátót nb. Domonkos fia Roland (Nos comes Rorandus iudex curie domini regis): a várjobbágyok a színe elé idézték Botha fia Farkast, és azzal vádolták, hogy kivonja magát a várjobbágyság alól. Farkas azt válaszolta, hogy ő a király kegye folytán szabad, és erről királyi oklevele is van. A kérdéses napon Farkas be is mutatta az oklevelet, amelynek a várjobbágyok nem mondtak ellent, ám azt mondták, hogy csak a személyét szabadította fel a személyes vagyonával együtt (cum suis facultatibus). Az országbíró ezért úgy gondolta, hogy azt a földet, amely Farkas szeméyes vagyona, hagyják meg a kezén, ám azt a földet, amelyet a nemzetsége birtokol, Och fia Salamon hadnagy és más várjobbágyok erősítsék meg a vár számára. Mégis, a király privilégiuma révén, amely által Farkas a mondott földet birtokolta, meghagyta Farkasnak a földet úgy, hogy ne kelljen sem elfoglalnia, sem elhagynia azt, mivel a király sem akarta visszavonni az adományát. Farkas földjének a határai a következőek: egy folyó, amely K-i irányból határos Lőrinte (Leurentha) nemzetséggel; hegy; völgy egy sziklán lévő (in silice) határjellel; erdő; nyárfa; sziklás hely; erdő; sziklák; völgy melletti hegyen bokrok; völgy, amely Zagur nemzetséggel határos, az É-i rész pedig Farkas nemzetségének a kezén maradt, elkülönítve Farkastól; völgy, amelynek D-i része Zagur nemzetségéhez tartozik, egy része pedig Farkasé; út; másik út, amely egy hegy felé vezet; körtefa; Vrdug halastó, ahol Arnolth-al határos, és Arnolth comes kezén maradt a D-i rész, Farkas földje pedig É-ra van. Az országbíró minderről pecsétes oklevelet adott. Ab incarnatione Domini M° CC° L° sexto, datum in villa Torch post festum sancti Galli tertia feria. Átírta: IV. Béla 1257. dec. 18. (RA 1170. sz.): DL 440. (MKA, Neo-regestrata acta 582. 31.) Kiadása: CD IV/2. 421-423.; ÁÚO XI. 429-430. Regesztája: CDSlov II. 158- 159. 228. sz. (lat.) Korai felismerése a kutatásnak, hogy az átírt 1256-os évszám nem helyes. Karácsonyi János a kézenfekvőnek tűnő 1246-ra emendálta, amikor Roland viselte az országbírói posztot (Karácsonyi: Magyar nemzetségek 1052.2. jegyz.; HH 70-71. 83. sz.), Wertner Mór pedig 1247-re tette (Wertner: Országbírák genealógiája 21.). Az újabb archontológiai kutatások Roland 1246. évi országbíróságát nem erősítik meg, csak az 1247. évit, és ez akár ezen év felé is döntené a mérleg nyelvét. Az 1246-os emendáció mellett szól azonban, hogy az átírás csak az évszám első három helyiértékét írta római számmal (ahol az eredeti xL helyett könynyen másolhatott L-t az amúgy is az 1250-es években működő, ezen évszámhoz hozzászokott scriptor). Az utolsó tag azonban betűvel van kiírva (sexto). Ha ez az eredetiben is így volt (márpedig valószínű), akkor ezt sokkal nehezebb egy esetleges „ septimo" -val összetéveszteni, mint elnézni a római számból egy vonást. Tény, hogy Roland országbírósága 1246-ra forrásokkal nem igazolható, de azok nem is zárják kategorikusan ki. 1247 tavaszán ugyanis Kán nb. László viselte e méltóságot, előtte kimutathatóan Gutkeled nb. István (a nyitrai ispáni címmel együtt). István legkésőbb valamikor 1246. okt. 13-a után cserélte le posztját, és lett nádor (Zsoldos: Archontológia 19., 30. Azért legkésőbb okt. 13-a után,
