Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
Karul fia Miklóst?) alországbíró / Csák nb. Luka fia Demeter 41 megszokott „viceiudex curie" terminológiával szólítja meg, hanem az archaikusabb „viceiudex aule regie" formában. Ez a terminus technicus egyedül Karul fia Miklós alországbíró címhasználatában bukkan fel (16., 17., 26. sz.), bár már nála sem kizárólagosan. így a legnagyobb valószínűséggel az ő okleveléről van szó, bár ez nem teljesen biztos - elviekben akár egy ismeretlen, ugyancsak Miklós nevű alországbíróval is számolhatunk a korai időkből. ___________________________________________ 28 1243 Csák nb. Luka fia Demeter {Demetrius Dei gratia aule regie iudex et comes Mosoniensis): amikor Ják nb. Ják és Márton {Chaak et Marton de genere Chaak) a színe előtt párbajban pervesztes lett Bors ellenében, és a másik félnek adandó elégtétel miatt el kellett idegeníteni a birtokukat, ezért a birtokaik megvételére az országbíró színe elé idéztek a nemzetségükből többeket. Azokat a birtok megvásárlása nemigen érdekelte, végül Terestyén, Ebed, Artuna, Mika és Miklós mégis megjelent az országbíró színe előtt, így Ják és Márton eladta nekik 15 márkáért a földjeik közül a közbülsőt {terrarum suarum medietatem), amelyek Vasvár megyében {in comitatu Wasuariensi) voltak, ti. Rábaalja, Ják, Lipárt és a Szent Györgymonostoránál fekvő Ják {Rabaolyachak [!], Lyparth et Chaak situm apud mo nasterium Sancti Georgii) földeket. A vevők ebből 4 márkát az országbíró színe előtt fizettek ki a mondott Barsnak Ják és Márton akaratából, a fennmaradó 11 márkát pedig ugyanőneki a győri káptalan és Csépán, a káptalan prépostja előtt, miként az erről szóló káptalani oklevelet be is mutatták. Az ügy poroszlója Fóka fia Péter volt, az országbíró minderről pecsétes oklevelet ad ki. Datum anno ab incarnatione Domini millesimo ducentesimo quadragesimo tertio. Átírta: vasvári káptalan 1365. jan. 28. (AOkl XLIX. 64. sz.) > 1) Garai Miklós nádor 1431. máj. 1. u.: DL 50444. (Horváth Tibor Antal gyűjteménye); 2) Garai Miklós nádor 1432. febr. 21.: Vas Megyei Levéltár, Szelestey es. (DF 261576.) Kiadása: UB III. 259-260. (Á2.) ___________________________________________ 29 1244 — oklevelében Jakabnak és rokonainak ítél 106 holdat Keszi földből, egy malmot és egy szolgát a fiával és öt házzal Simon veszprémi éneklőkanonok és Lázár klerikus ellenében, mert bár mindkét fél a saját öröklött tulajdonának mondta a fentieket, és Simonék tanúkat is állítottak ennek bizonyítására, ám mikor az országbíró esküre kötelezte azokat, akkor Simon és Lázár tanúk nélkül akart esküt tenni. Tartalmilag átírta: Garai Miklós nádor 1415. jún. 29. (ZsO V. 793. sz.) > 15. sz.-i másolata: Veszprémi Érseki és Főkáptalani Levéltár, Oklevelek, Miscellanea 5. (DF 230084.) Regesztája: ZsO V. 793. sz. (Garai Miklós oklevelébe foglaltan) A tartalmi átírás szövege: ... quarum [litterarum] prima Demetrii aule regie iudicis et comitis Mosoniensis privilegialiter anno Domini Mo ducentesimo quadragesimo quarto emanata enucleabat, quod Simeon cantor ecclesie
