Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik

40

Karul fia Miklós alországbíró / Karul fia Miklóst?) alországbíró

(1237-1240?)

várjobbágyok az oklevéladók színe előtt igényt támasztottak egy Szűz (Scezv) nevű 10 ekényi földre a bakonybéli apáttal {abbate

Beati Mauricii

de Belv) szemben. Az apát azt állította, hogy a földet Szent László király az oklevelében (privilegio

Sancti Ladizlai

regis)

[RA 22.

sz.], a határait leírva nekik adta és megerősítette, és be is mutatta az oklevelet. Jóllehet a felek pere már járt korábban III. Béla király és más bírái, továbbá a jelen oklevéladók színe előtt, végül [IV.] Béla király és az általa rendelt bírák: Csák soproni, Hahót vasvári és Lukács mosoni ispánok okleveleiben (in litteris

... regis

Bele

et

in

litteris

trium iudicum a rege constitutorum, videlicet Chako comite Supruniensi et Haholth comite de Ferreo Castro, Luce comite Musuniensi) [RA 671. sz.] azt

látták, hogy a földet örökjogon visszaadták a mondott egyháznak. Ezek ítélete alapján a bírák is megparancsolták, hogy a földet iktassák az egyháznak az ügy poroszlója: István mester fehérvári (Albense) kanonok

közbenjárásával. Ha a másik fél az ítélettől eltérne, patvarkodás bűnébe essen. Minderről pecsétes oklevelet adtak ki.

Eredeti: helyenként vízfoltos, négy, hártyaszalagon függő pecsétje közül csak a második és a negyedik van meg, részben csonkán - PBFL, Kon venti

levél

tár: Capsarium

51.

C5. (DF 206978.)

Kiadása: ÁÚO II. 91-92.; PRT VIII. 284.; CDB 8. köt. 13. sz. Regesztája: CDSlov II.

35. 49. sz. (lat.)

Az országbírói pecsét leírása: „a pergamen-szalag végénél levő része kipattant, de még tisztán látható ennyi: SIGILVM • N[ICOL]AI • COMITIS; a

közepén levő háromszögű pajzsnak alakjából semmi sem vehető ki" (PRT VIII. 284.). A pecsét színes fényképét 1. CDB 8. köt. 13. sz. A pecsét egyértelműen azonos Miklós alországbíró pecsétjével, vö. DL 240. (16. sz. reg.). Az oklevelet Wenzel

1238

körűire, a többi kiadás és Györffy György 1239 körűire tette (1. DHA I. 247.; ÁMTF II. 635., „Szűz [-kút, Köbölkút]" címszó). Az oklevelet az itt szereplő személyek méltóságai alapján 1237 és 1240 közé keltezhetjük (Zsoldos: Archontológia, 30., 159., 170., 198., 223., vö. még 1240: RA 675. sz., ahol szintén István fehérvári kanonok a poroszló egy bakonybéli ügyben), az időhatárok ennél pontosabb szűkítésére nincs lehetőség.

___________________________________________ 27

Karul fia Miklósi?) alországbíró levelében (iuxta

tenorem litterarum vestrarum, ti.

Nicolaus

viceiudex

aule regie)

utasítja

a vasvári káptalant, hogy adják tanúbizonyságukat Sixtus

királyi

ember mellé, és kimenve Jowan és Bereck Kutas (Kutus) nevű birtokára különítsék azt el Kaluz fia Kaluz földjétől.

Tartalmilag átírta: vasvári káptalan > vasvári káptalan 1328. máj. 11. (AOkl XII. 259. sz.): DL 2479. (MKA, Neo-regestrata acta 1711. 2.)

Kiadása (TÁ): AO

II.

356. Regesztája (TÁ): UB IV. 29. 66. sz.; Almási: Vasvári káptalan 38. 83. sz.; AOkl XII. 259. sz.

A vasvári káptalan 1328-ban átírt levele keltezetlen, és az ott felbukkanó személyek közül senkit nem sikerült azonosítani. Az egyetlen támpont, hogy a címzésben Miklós alországbírót nem az 1250-es évektől