Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
34 Karul fia Miklós alországbiró / Szerafinfia András 1239 — (Nos Nicolaus viceiudex aule regie): jankóci (de villa lankouch) Iánk fia Gergely és István fia Gathal azzal vádolták Jakab nyitrai (Nitriensem) püspököt, hogy a Vicsap (Wichap) faluban lévő három ekényi földet erőszakkal elfoglalva tartja. Márk, a nyitrai egyház őrkanonoka és a mondott püspök ügyvédje (procurator) azt állította, hogy a földet a megboldogult János nyitrai püspök idején az egyház officiálisa: Egyed vette Gergelytől, és Gathal apjától: Istvántól. A felek meghallgatása után az alországbíró bizonyításra kötelezte a püspököt, amelynek napján az sok alkalmas tanúval igazolta, hogy a földet tényleg megvásárolta. Az alországbíró a püspök tanúi közül kilenc magasabb rangút (meliores) esküre kötelezett, és amikor a kitűzött napon azok késznek mutatkoztak az eskü letételére, akkor Gergely és Gathal inkább egyezségre jutott a püspökkel, ahogy erről a felek jelenlétében az alországbíró poroszlója: borcsányi (de villa Borch) Szilveszter fia Sika beszámolt. Ennek értelmében a püspök 2 ezüstmárkát fizet Gergelynek és Gathalnak, és azok elengedik a tanúknak az eskütételt - amely mind meg is történt. így a föld teljes egészében az egyházé lett, és az alországbíró a mondott poroszlóval azt újra meghatároltatta, és a püspököt bevezettette. A föld határjelei: K-ről egy völgy, ahol a zobori (Zuboriensis) egyház földjével, továbbá Gergely és Gathal földjével határos; sarjadzó erdő (ereztewen); Nyitra (Nitra) folyó; a folyón túl Dobran bevetett földje (terra sacionali). Az alországbíró minderről pecsétes oklevelet adott. Anno dominice incarnationis M° CC° XXX° nono. Eredeti: hártyája kissé vízfoltos, pecsétje szalagostól hiányzik - Archív R. Kát. Biskupstva Nitra (Szlovákia), Oklevelek 8. 4. 2. (DF 273145.) Kiadása: CDSlov II. 43-44. ___________________________________________ 17 1239 Szerafin fia András (Andreas filius Seraphin aule regie iudex et comes de Poson): a pozsonyi (Posoniensis) várjobbágyok tarjáni (de villa Torian) Póst sokszor a színe elé idézték úgy vélvén, hogy ő a pozsonyi várhoz és várnépek közé, azok szolgálatával tartozik. És mivel sokan mondták ezt az országbírónak, ő is elhitte azt, hogy Pós magát alávetvén elutasította a szabadságot. Hosszan folyt ez ügyben a vizsgálat, hogy vajon a várhoz tartozik-e vagy sem, de végül megtudta az igazságot, hogy Pós soha nem volt sem várnépbeli, sem más téren a vár szolgálata alá rendelve. Ezért, mivel az országbíró szabadnak találta a vár szolgálata alól, mind a saját, mind hivatali utódainak a keresete alól mentesnek ítélte őt, ezt pecsétes oklevelével megerősítve. Datum anno dominice incarnationis millesimo CC° XXX° nono. Eredeti: kezdő A-iníciálé, hártyája helyneként vízfoltos, zöld-barna fonaton függő viaszpecsétje nagyrészt ép - PBFL Konventi Levéltár, Caps. 25. F. (DF 206986.) Kiadása: PRT I. 770.; CDSlov II. 42-43.; CDB 1. köt. 184. sz. A pecsét leírása: „Viaszpecsétje kiterjesztett szárnyú sast ábrázol, mely balszárnya felé fordítja fejét. Körirata letöredezett." (PRT I. 770.) __________________________________ 18