Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)

Névmutató

NÉVMUTATÓ A névmutatóban a regesztákban szereplő tulajdonnevek és népnevek szerepelnek, illetve az ezekből képzett melléknevek (pl. vasvári vár jobbágy ok, bécsi áénár stb.). Az utána kö­vetkező számok az adott regeszta számát jelentik. A névmutató nem terjed ki sem a be­vezetőkre, sem a regeszták utáni apparátus hely- és tulajdonneveire, sem a regeszták utáni kommentárokra, más szóval itt csak azok a nevek szerepelnek, amelyek az okle­velekben mint primer forrásokban előfordulnak. Ezen kívül nem vettük föl az adott ok­levelet kibocsátók nevét (erre vonatkozólag a kibocsátók mutatójából lehet tájékozódni), illetve a keresztény dátumformulákban szereplő szentek neveit. Az ábécérendbe sorolás a medievista forráskiadványok mutatóinak gyakorlatát kö­veti, azaz egyenértékűnek tekintettük az i és az y betűket, továbbá az u,v és w betűket (ez utóbbiakat két csoportra bontva, ahol u és ahol v hangértékben szerepelnek), nem csak a szavak elején, de szóközépi helyzetben is. A földrajzi nevek esetében általában a mai nyelv szabályai szerint leírt módon sze­repel az adott település bevett történelmi magyar neve. Helynév voltát egy „h." betűvel jelezzük. Utána zárójelben a forrásban előforduló betűhív átírása (dőlttel), majd hogy melyik történelmi megyében volt megtalálható a középkorban, aztán a település mai neve, illetve - ha ma már nem Magyarország területére esik - a jelenlegi ország neve (az országnevek rövidítései: Szí. - Szlovákia, Ukr. - Ukrajna, Ro. - Románia, Szrb. - Szerbia, Ho. - Horvátország, Au. - Ausztria. Egyéb országok esetén a teljes országnév ki van írva). Ha a megyenév után a település mai neve nincs odaírva, akkor az vagy azt jelenti, hogy azonos a címszóként kiírt névvel, vagy azt, hogy a mai nevet már nem lehet beazonosí­tani (mert a település időközben elpusztult), vagy azt, hogy az azonosítás nem egyér­telmű (mert pl. több olyan nevű helynév is megtalálható az adott megyében, és nem tudni, hogy pontosan melyik mai településnek feleltethető meg). Amennyiben a telepü­lést még megyeszinten sem sikerült beazonosítani és a mai magyar nevét megállapítani, úgy abban a formában szerepel, ahogyan az oklevélben leírták, ez esetben a név dőlttel van szedve (a személynevek nem szerepelnek dőlten). Amennyiben az oklevél kelethely­éről van szó, úgy azt külön „kh." formában jelezzük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom