Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
Ismeretlen országbíró vagy alországbíró 277 közötti pontos határról (Kubinyi: ÁkO 130-132.). 1291-ben III. András a sági konventet utasította, hogy Kemence birtokba (amely az esztergomi káptalan hasonló nevű birtoka mellett fekszik) iktassa be Miklós fia Franceust, akitől István fia János elfoglalta a földet (RA 3835. sz.). A magát földtulajdonosnak mondó Franceus azonos lehet az itt perelt Franceusszal. 1293. febr. 23-án pedig a sági konvent színe előtt Franceus és felesége eladta kemencei birtokrészét István fia Jánosnak. Itt tudjuk meg, hogy Franceus a birtokot még IV. László királytól kapta (MES II. 341.). Közben folyt a per az érsekkel is. Ugyancsak 1293-ban III. András az esztergomi keresztes konventet utasította, hogy iktassa be István fiainak: Lászlónak (=Matha), Jánosnak és Miklósnak Kemence nevű birtokába az esztergomi érseket, pontosabban az ő nevében annak officiálisát, Móricot, mivel István fiai igen sok kárt okoztak az érseknek, és több bírságban és perben is elmarasztalta őket a király több országbírója (per indices curie nostre diversos) is (RA 3901. sz.; MES IL 338-339.). Az érsek beiktatandó officiálisa, Móric talán azonosítható az itt szintén alperes Móriccal - bár ez már korántsem olyan egyértelmű és biztos, mint a Franceusszal való azonosítás. István fiainak itt említett, és az érseknek adott kemencei birtokrésze nem azonos azzal, amit Franceustól vásárolt meg János, mert a király parancsa valamivel előbb, jan. 24-én kelt, mielőtt János a másik ugyanilyen nevű fekvőséget megvásárolta volna. Ezt az oklevelet átírta Marcell alországbíró is, akinek a leveléből az is kiderült, hogy az érsekkel főként az 1292. évben zajlott a per (210. sz. reg.). Marcell megerősítését III. András ismét átírta és megerősítette (RA 3907. sz.). Az ellenségeskedés azonban nem ért véget, a felperesekkel rokon Hontpázmány nb. Kázmér fiai 1295-ben ebben a faluban is hatalmaskodtak (MES II. 367.), ráadásul az István-fiak később vissza is vehették az egész birtokot, mert az esztergomi keresztes konvent 1319. máj. 2-i oklevele szerint Matha és néhai testvérei ugyan perben elvesztették a földet Marcell alországbíró és III. András ítélete szerint, de jogtalanul mégis megtartották maguknak. Matha végül csak 1319-ben adta el az esztergomi érseknek 50 márkáért, jogosnak ismerve el az alországbírói privilégiumot (ez utóbbi csak szóvirág, hiszen az érsek 1319-ben lényegében megvásárolta a földet) (AOkl V. 445. sz.). Hogy a jelenlegi diploma hová illeszthető be, az nem megállapítható, igazából még az itt ismertetett persorozattal való kapcsolata is kétséges lenne, ha nem szerepelne benne Franceus az alperesek között. Nem tudunk arról, hogy az 1293. febr. 23-i eladást követően a felek között bármilyen egyéb konfliktus lett volna, de ez nem is kizárható. Györffy György 1300-ra keltezte ezt a levelet, mert más bírói hatóság is adott ki datum pro memoria-oklevelet 1300 júniusában Rákoson, az országgyűléssel összefüggésben (ÁMTF IV. 551.). Györffy itt arra a kiadványra célzott, amelyet Aba Amadének tulajdoníthatunk (RP 314. sz.). Mivel a DPM szövegezése és a más oklevelekben írt perelőzmények azt valószínűsítik, hogy országbírói vagy alországbírói diplomáról van szó, ezért a kelet nem lehet helyes, mert az 1299-es és az 1300-as rákosi országgyűlések idején hivatalban lévő István országbíró és István alországbíró pecsétje is más volt (pajzs alakú, és nagyobb, 1. a 297. sz. reg. kommentárját), mint az itteni
