Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
István alországbíró 267 1300. okt 13., Buda 1300. okt 17., Buda soroltak - amelyek közül a három szántórész a budai káptalan memoriális levelében foglaltak szerint - régtől fogva őt illetik. Tartalmilag átírta: István alországbíró 1300. okt. 19.: 350. sz. reg. ___________________________________________ 346 — (Nos comes Stephanus viceiudex curie domini regis): az erdélyi (Transilvanus) Szent Mihály egyház káptalanja - akinek a nevében János küküllői (de Kukullev) és Lőrinc ózdi (de Ózd) főesperesek jelentek meg ügyvédvalló levéllel - perbe vonta Rodolphus volt budai polgár (civis de castro Budensi) fiát: Miklóst, azzal vádolva, hogy Rodolphus 22 évvel ezelőttől kezdve egészen élete végéig, és most fia, Miklós egészen mostanáig elfoglalva tartja az egyház Pest (Pestiensis) megyében lévő Horhi (Hurhy) birtokát. Ezzel szemben Miklós azt felelte, hogy a birtok egyharmad részét csere útján, a másik egyharmadát vásárlással szerezték meg, a harmadik harmadot pedig [IV.] László király és felesége: E[rzsébet] adományaként, amely harmadról be is tudja mutatni László és Erzsébet privilégiumát [RD 245. sz.], hozzátéve, hogy a másik kétharmad résszel kapcsolatban is rendelkezik okiratokkal. És bár az alországbíró többször is megkérdezte a perben Miklóst, hogy milyen káptalan, konvent vagy bíró okiratai vannak nála a kétharmad résszel kapcsolatban, vagy hogy kiktől szerezték meg vásárlás vagy csere útján ezen birtokrészeket, de ő a megkereséseket figyelmen kívül hagyta, és László király meg a felesége oklevelét sem mutatta be. Ezért az alországbíró együtt a király által bírótársként mellé rendelt és vele ülésező Tamás nyitrai és barsi (Nytriensis et Borsyensis) ispánnal, Balog (Bolug) nembeli Oth fia Henrikkel, és más bárókkal Miklóst pervesztesnek ítélte Horhi birtok ügyében, és a földet az erdélyi egyház káptalanjának ítélte örökös birtoklásra, Miklósnak és utódainak örökös hallgatást parancsolván. Amennyiben ők mégis rendelkeznének valamilyen, a földdel kapcsolatos okirattal, akkor azok legyenek érvénytelenek. Ezen kívül a pert a káptalan még Rodolphusszal, Miklós apjával kezdte meg, miként ez az alországbíró korábbi oklevelében is látszik [344. sz. reg.], emiatt Miklóst az ország szokásjogának a figyelembe vételével ítélte meg. Datum Bude, in quindenis Beati Mychaelis archangeli, anno Domini millesimo trecentesimo. Átírta: III. András 1300. nov. 7. (RA 4339. sz.): Biblioteca Documentara „Batthyaneum" Alba Iulia (Románia), Gyulafehérvári káptalan levéltára: Erdélyi káptalan: Oklevelek 1. 46. (DF 277223.) Kiadása: RA 4339. sz. Regesztája: Beke: Erdélyi káptalan 1017. sz. (tévesen III. Andrásnak tulajdonítva); EO I. 599. sz. Vö. az okt. 17-i, 348. sz. oklevéllel. ___________________________________________ 347 — (comes Stephanus viceiudex curie domini regis) a budai káptalanhoz (ca pitulo Budensi): az erdélyi (Transilvanus) egyház káptalanja peres úton elnyerte Horhi (Hurhy) földet Rodolphus fia Miklóstól, ezért kéri a káptalant, hogy adják tanúbizonyságukat Csépán fia János királyi ember mellé, aki menjen ki a földre, és annak régi határait bejárva, minden ha
