Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
István alországbíró 255 nalth fia János a rokona: ue. nembeli garai István helyett királyi emberként a pécsi káptalan tanúbizonysága: Miklós pécsi kanonok jelenlétében kiment az 1299. évben, az Úr körülmetélése utáni szombaton [jan. 3.] Tolmány faluba, ahol megtalálta tolmányinak mondott (Tulmani dic tum) Marton fia Dénest, Rozboyd atyafiát, továbbá Rozboyd egy kúriában, egy kapu alatt tartózkodó jobbágyait, akiknek meghagyta, hogy a mondott szombat 15. napján [jan. 17.] Rozboyd személyesen és ne ügyvédek útján jelenjen meg a király színe előtt. Rozboyd azonban azt állította, hogy a Tolmány faluban, a kúriában tartózkodó emberek nem az ő jobbágyai. Az alországbíró ezért elrendelte, hogy Gyertyaszentelő Boldogasszony nyolcadán [febr. 9.] a felek menjenek ki Tolmányra, János köteles odavezetni az akkori királyi embert: Bernal th fia Jánost és a pécsi káptalan mondott tanúját, Miklós mestert, akik mutassák meg a mondott egy kapuval rendelkező kúriát. Legyen jelen a Rozboyd által odavezetett királyi ember: Wirizlow fia Domonkos a pozsegai káptalan tanúbizonyságával, akik vizsgálják meg, hogy a mondott kúria ugyanaz-e, mint ami a pécsi káptalan oklevelében szerepel, és az ott tartózkodók Rozboyd jobbágyai-e, vagy sem, ezután a felek térjenek vissza az alországbíró színe elé a pécsi káptalan, ill. a pozsegai káptalan oklevelével együtt. Az erre kijelölt határnapon Rozboyd nem jelent meg és nem is küldött senkit, János pedig megjelent és bemutatta a váradi konvent oklevelét, amit az alországbíró teljes terjedelmében átírt: A váradi konvent (conventus ecclesie monasterii Waradiensis) [III.] András királyhoz (Andree ... regi Ungar ie): megkapták a király levelét, amit átírtak [III. András 1300. márc. 10-i oklevelének a regesztáját 1. RA 4294. sz., belefoglalva István alországbíró oklevelének említését: 323. sz. reg.]. Az abban foglaltak szerint Dorozsma nembeli Bernalth fia János királyi emberrel együtt kiküldték a maguk közül való István testvért, a zselicszentjakabi monostor (monasterium Sancti Jacobi de Selezya) volt apátját a fentiek végrehajtására. Azok visszatérve elmondták, hogy ludica me-vasárnap utáni hétfőn [márc. 28.] kimentek Tolmány birtokra, és ott tolmányi (de Tulmany) Péternek, továbbá Rozboyd nemzetségének és serviensének meghagyták, hogy Rozboyd köteles a birtokon megjelenni, aki nem jött és nem is küldött senkit, bár amazok késő estig vártak rá. Ezen kívül a királyi ember odavezette a konvent tanúját egy egy kapuval rendelkező telekre (super ... sessionem sive curiam), azt állítván, hogy ez az a kérdéses udvarház, és az ott lévő jobbágyok Rozboydhoz tartoznak, és korábban ő előttük idézte meg Rozboydot a király színe elé a pécsi káptalan tanúsága mellett. Datum sabbato proximo ante Dominicam Palmarum, anno Domini M° CCC°. Mivel Márkot többször is megidézték, és Rozboyd sem mutatta be sem a pozsegai káptalan oklevelét, és nem jelent meg a törvénytelen idézés ügyében sem, ezért az alországbíró együtt a király által mellé rendelt András fia Tamás nyitrai (Nitriensi) és barsi (Borsiensi) ispánnal, Miklós boszniai (Boznensis) préposttal, [III.] András király kápolnaispánjával és secretariusával, Folkus fia Farkas mesterrel, Sebreth fia Erdew-vel és az ország más nemeseivel együtt Márkot és Rozboyd-ot véglegesen pervesztesnek ítélte Jánossal szemben az általuk elkövetett vétségekben, ti.
