Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik

Kán nb. Gyula fia László

23

(1228-1229)

taies a

Ladislao,

comite

Bachiensi

et

indice curie litere

nobis

sunt destinate'), és

mivel a kifizetés karácsony napján történt meg fin die

Natalis Domini), az oklevél napi keletje is vsz. dec.

25.

vagy egy-két nappal utána. Ezért igen valószínű, hogy László levele még 1228-ban kelt, még akkor is, hogy ha a felek néhány napon belül bemutatták a káptalannak, mert ebben az időben inkább a karácsonyi évkezdetet használták még, így 1228. dec.

25-től

kezdve már az 1229-es évvel számoltak.

___________________________________________ 3

— fiLadislaum

comitem

de

Bach, iudicem aule regie)

levele

a váradi káptalannak: egyik részről a Bihar megyei fin parochia

Bichoriensi)

Chenke fiai: Simon és Wodasius, másik részről a Békés megyei fin parochia

Bekes)

Natus fiai:

Egyed és István közötti per végkifejletét írják be a regisztrumukba a szerint, ahogy az országbíró klerikusa: Mihály nekik erről élő szóban beszámol.

Tartalmilag átírta: Váradi káptalan > Váradi Regestrum 1550.

Kiadása: CD VII/1. 219.; Endlicher:

RHA

727-728.; Kandra: Váradi Regestrum 468M70.; Karácsonyi-Borovszky: Reg. Var. 290. 357. sz. (346. sz.); Regestrum Varadiense 357. sz. (346. sz.) Fordítása: Kandra: Váradi Regestrum 469-471.

(1228-1229)

Hogy a per részletei benne voltak-e a levélben, vagy azt teljes egészében Mihály klerikus mondta el, a szövegből nem derül ki. Mivel ez az ügy az 1550-es kiadás alapján is közvetlenül az után a bejegyzés után szerepelt, amely 1288-1229 fordulójára tehető (1. 3. sz. reg.), ezért az itteni per is közel esett ehhez időben. Az országbírói oklevél így vagy 1228 végén, vagy 1229 elején kelt.

___________________________________________ 4

— (Ladislaus,

comes

Bachiensis

et

iudex curiae):

Jeremias,

Bocou,

Tocus és

Gegus pert

indítottak Choma

ellen

egy Cusoy fia Beniamin

nevű

ember miatt, azt állítva, hogy ő a szolgájuk, ti. a szolgálónőjük fia. Choma

vi

szont a saját nemzetségéből valónak mondta Beniamin-t. Az országbíró úgy ítélt, hogy Choma

a

rokonainak tanúságával igazolja állítását, amely meg is történt, ui. két rokona: Chuma

és

Azarias

Váradon,

Szent László oltáránál (super

altare Sancti Ladislai

Waradini) esküt tett, és így Beniamin

tisztázódott. Mindezért az országbíró pecsétes levelét adja, az ügy poroszlója csiffi (de Cheph) Márk.

Átírta: Váradi káptalan > Váradi Regestrum 1550.

Kiadása: CD VII/1. 220.; Endlicher:

RHA

730.; Kandra: Váradi Regestrum 476.; Karácsonyi-Borovszky: Reg. Var. 293. 362. sz. (351. sz.); Regestrum Varadiense 362. sz. (351. sz.) Fordítása: Kandra: Váradi Regestrum 477.; László emlékezete 63-64.; Nagy: Magyar középkor 193.; Nagy: Magyar középkor2 202.

Az oklevél a váradi káptalan szerint László kettős pecsétjével (sub

duplici sigillo) volt

ellátva, és azért küldte el a káptalannak, hogy bemásolják a regisztrumukba. Az itteni bejegyzés az 1550-es kiadás szerint ugyanazon a lapon volt, mint a biztosan 1228-1229 fordulójára tehető