Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
228 István alországbíró és stájer herceg, ill. Adolf német király között zajlott, melynek során III. András Albertet támogatta némi segédcsapattal. A segítségben 1298. febr. közepén állapodott meg Bécsben a két uralkodó, és a magyar csapatok 1298 februárjának a végén indultak meg nyugatra. A döntő csata július 2-án zajlott, és a híre legkésőbb júl. 26-án már Magyarországra érkezett (minderre 1. Fauler: Magyar nemzet tört. II. 450-452.; RA 4188. sz.). Ez után már biztosan nem halasztottak volna hadoszlás utánra. Viszont a jelen oklevél keltezése „septimo die vicesimi secundi diei residentie exercitus", vagyis a hadoszlás utáni 28. nap, ami egy késő nyári időpontot feltételezne. Van azonban István alországbírónak egy másik, ide vonható oklevele. Ott is egy még Benedek alországbíró által kezdett ügyet fejezett be. Benedek azt rendelte el, hogy a felek hadoszlás nyolcadán menjenek ki a vitás földre. Az egri káptalan jelenlétében meg is járták a határokat, és István levele szerint a hadoszlás 15. napján tértek vissza hozzá, bemutatva az egri káptalan levelét. Az az oklevél viszont pontos dátumot tartalmazott: okt. 23-án kelt (1. minderre 286. és 291. sz. reg.). A hadoszlás nyolcada és 15. napja közé eső héten volt tehát okt. 23., vagyis ez alapján az eseménynek okt. 10-15. között kellett bekövetkeznie. Ennek azonban elletmond az itteni keltezés, hiszen ennek a 28. napja nov. 6-11. közé helyezné a jelen kiadványt, ám István már nov. 2- ra írta elő a feleknek, hogy újra jelenjenek meg a birtokon a határjárást megismétlendő. Vagyis ha az alországbíró itteni levele nov. 2. előtt kelt (ami bizonyosnak tekinthető), akkor a hadoszlás legkésőbb okt. 5-én történt (ez esetben a kelet nov. 1., ami persze a gyakorlatban elég abszurd lenne, hiszen összesen egy napot hagyna, hogy a felek kiérjenek a földre). Ez viszont nyilvánvalóan ellentmond annak, hogy egy, a hadoszlás nyolcada és 15. napja között kelt oklevelet okt. 23-ra helyezzünk. Bár az bizonyos, hogy a kérdéses esemény nem a nyáron véget érő hadbaszállásra vonatkozott, hanem egy számunkra közelebbről nem ismert kora őszi harci cselekményre (ami vélhetően az 1298 nyarán zajlott budai országgyűlés után indult), de az ellentmondás csak úgy oldható fel, ha feltételezzük: valahol, valamelyik oklevélben elírtak egy dátumot. Hogy ebben az oklevélben a nov. 2-i határnap véletlenül rosszul lett volna megadva, az kizárható, hiszen az esztergomi káptalan nov. 3-i keltezésű (tertio die post festum Omnium Sanctorum), eredetiben fennmaradt oklevele már szól az új határjárásról (pontosabban annak meg nem történtéről, de ez lényegtelen, 1. ÁÚO X. 311-312., DL 1513.), és hogy két külön oklevél pont ugyanúgy írja el a keltezést, kizárható. Elvileg lehetséges, hogy az a bizonyos oklevél, ami a hadoszlás nyolcada és 15. napja közötti héten kelt, nem okt. 23-i kiadású, főleg hogy az csak másolatban maradt fent, ezért ott is elírhatták a keltezést. Ám a dátumformája igen egyértelmű (Datum in octavis Beati Galli abbatis, anno Domini M° CC° nonagesimo octavo), szeptember-október folyamán nincs olyan ünnep, amelyet a „Gallus" névvel össze lehetne téveszteni, és arról sem lehet szó, hogy egy „ante" helyett „post" elöljárót írtak volna, mert ilyen itt nem szerepel, az „octava-t" mindig csak az ünnep utánra lehet vonatkoztatni. A harmadik lehetőség, hogy az itteni oklevél dátumformulája rossz. Elvileg a hadoszlás utáni 22. nap hetednapján kelt. Az első, jogilag siker
