Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
Márton alországbiró 211 1297. jún. 5., Buda líti: 1) egri káptalan > III. András 1299.: ua.; 2) egri káptalan 1298. jan. 28. > III. András 1299.: ua. Kiadása (TÁ): CD VII/4. 246-248. Az említés kiadásai: CD VII/4. 248., 250. Az oklevél kiadási éve abból következik, hogy III. András átírta az egri káptalan több oklevelét. Az egyik szerint áldozócsütörtök 15. napján István fiai nem jelentek meg a birtokba iktatáson. A másik - amely tartalmazta István, akkori alországbiró oklevelét is (281. sz. reg.) - elmondja, hogy Henrik panaszt tett az alországbiró előtt azért, mert István mester fiai nem fizették ki karácsonyig a neki járó összeget. E két oklevél keltezést is tartalmaz: az alországbírói kiadvány 1298. jan. 21-én kelt, az egri káptalan ezt megerősítő levele pedig jan. 28-án. Ebből következően az itt kitűzött karácsonyi terminus az 1297-es évre vonatkozott, tehát az itteni alországbírói diploma 1297-ben, a megjelenésre kitűzött határnap (áldozócsütörtök, máj. 23.) előtt kelt kb. egy-másfél hónappal. Ennek a levélnek az előzménye Márton azon kiadványa, amely még 300 márka tartozásról beszél, amelynek a kiegyenlítését három, február és szeptember közé eső határnapban szabta meg, szintén Jolsva birtok elidegenítésének a terhe mellett. Mivel István fiai akkor sem fizettek, akkor emelkedhetett a tartozás 450 márkára, és azt követte az a fogott bírói egyezség, amelyet itt, az oklevél elején említenek. Ez alapján Márton előbbi kiadványa leginkább 1297 folyamán kelt. ___________________________________________ 268 — (Nos comes Martinus viceiudex curie domini regis): a király memoriális oklevele értelmében [RA 4109. sz.] hangonyi (de Hongun) Péter fia Máténak böjtközép nyolcadán [márc. 20.] tanúkat kellett állítania az egri káptalan színe előtt balogi (de Bolug) Ivánka fia Miklós ellenében arról, hogy annak az évnek a Judica-vasárnapján, amikor a tatárok Magyarországra törtek, majd visszavonultak [1285. márc. 11.], ugyenezen Miklós erőszakkal behatolt Máténak a Berény (Bérén) nevű várába, a várat Mátétól elfoglalta, majd az erősség elfoglalásának másnapján a várból latrok módjára kitörvén Máté minden javát megszerezte, és ezzel neki 40 márka kárt okozott. Ezen kívül Miklós megölte az apját, őt magát elfogta, és bilincsekkel sanyargatva fogságban tartotta. Áldozócsütörtök nyolcadán [máj. 30.] tehát a felek személyesen megjelentek az alországbíró színe előtt, és Máté bemutatta az egri káptalan oklevelét, amely szerint tanúkkal bizonyította állítását. Végül, mivel a többször is megbírságolt Miklós a fivérét küldte Máténak és tanúinak az esküjére, ezért az alországbiró együtt a vele ülésező nemesekkel úgy döntött, hogy Máté az egri káptalan színe előtt Szent Mihály nyolcadán [okt. 6.] tegyen esküt a Miklós által kiválasztott 140 nemessel egyetemben a fenti vádakról. A kiválasztott nemesek a következőek: sőregi (de Seureg) Batha, szalóki (de Zolouk) Domonkos, cserőközi (de Cheleukuzy) Péter, szalóki Márk, abádi (de Abad) Uz fia Péter, Pál fia Pál, szalóki Rakleus, Herchweg vajda (voyavode) fivére: Henrik, béli (de Beel) János fia Sándor és fivére: Péter, sőregi Máté és Antal, Ratk fia Pál, selypi (de Selb) Albert, béli István fia Sándor, halyági (de Halag) Zaha fia János, Ech fia Areus, Sturm és fia: Lack, rátkai (de Radka) Balug (diet.) Péter és fiai: kékedi (de Keked) Ithe, Matk és János,
