Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
188 Márton alországbíró 1295. ápr. 30., Buda tek el, Kázmér fiai pedig egy lovat és egy tehenet. A Kázmér-fiak famulusai Kemence (Kemenche) faluból négy ökröt, két tehenet, és egy juhot vittek el, a mondott Ugrin famulusai: Chine és Gergely pedig Salló (Sorlow) faluban két lovat zsákmányoltak. István, Lampert és László Szalka (Zalka) faluban 516 márkányi kárt okoztak, és több ottani embert megöltek. István, László és a fivérei kiraboltak 10 szekeret, amik a pünkösdi budai országgyűlésre (ad congregationem in Budam ad festum Pentecosten) mentek, és ott 100 márkányi értéket vettek el - Móric elmondása szerint tehát az érsek ezek miatt folytatott pert Kázmér fiai ellen. Az alországbíró látva a bemutatott okleveleket, és mivel Kázmér fiai sem az idézésekre, sem a vásárokon való kihirdetésekre nem jelentek meg a király vagy az alországbíró színe előtt, ezért az oklevéladó, együtt az ország vele ülésező nemeseivel Kázmér fiait véglegesen pervesztesnek nyilvánítja az esztergomi érsekkel szemben, és a fivérek Bény és Kéménd nevű birtokait az érseknek ítéli birtoklásra. Datum Bude, septimo die octavarum Medii Quadragesime, anno Domini millesimo ducentesimo nonagesimo quinto. Eredeti: díszes N kezdőbetű, vörös-arany selyemfonatán töredezett viaszpecsét - Prímási Levéltár, Esztergom, Acta radicalia 111. (DF 248320.) > III. András 1295. (RA 4022. sz.): Prímási Levéltár, Esztergom, Acta radicalia I 12. (DF 248321.); említi az esztergomi prímási levéltár 15. sz.-i leltára: Prímási Levéltár, Esztergom, Acta radicalia P. 25. (DF 248514.); az alországbírói és III. András megerősítő oklevelét is említi az esztergomi keresztes kon vent 1297. aug. 21.: Prímási Levéltár, Esztergom, Acta radicalia 1.13. (DF 248322.) Kiadása: CD VI/1. 383-388.; MES II. 365-368. Regesztája: CD VI/1. 219. (lat., tévesen 1292-re keltezve); Wenzel: Budai regesták 1.118., 102. sz.; Knauz: Esztergomi érsekség okmányai 932-924., 152. sz.; Bakács: Pest m. 247. sz. Az átírás kiadásait 1. az RA 4022. sz. regeszta alatt; a 15. sz.-i leltár kiadása: Prokopp: Prímási Levéltár leltára 120.30. sz.; az esztergomi keresztes konvent említésének a kiadása: MES II. 410-411. (vö. RA 4129. sz.) ___________________________________________ 235 — színe előtt a „Tatár" (diet.) János özvegye képviseletében [III.] András ügyvédvalló levelével [RA 4018a. sz.] megjelenő István és Iván perbe vonta Pósa fia Márkust, Máté fia Miklóst, Bekes fia Rolandot és atyafiaikat, hogy azok elfoglalva tartják a Császta nevű, a Sajó és a Boldva között fekvő földet, amit még [V.] István adott „Tatár" Jánosnak. Azok viszont azt állították, hogy amikor „Tatár" János örökös nélkül meghalt, és Császta visszaszáll! a királyra, akkor István király a földet Miklós apja Máténak, és Miklósnak, továbbá az özvegynek és leányainak adta azzal a feltétellel, hogy ha az özvegy vagy a leányai megházasodnának, vagy meghalnának, akkor Császta teljes egészében Miklósék kezére kerüljön. Minderről bemutatták István király oklevelét. Azt is állították az alperesek, hogy az özvegy hitbére és jegyajándéka terén mentesek, erről bemutatták az egri káptalan 1295. évi oklevelét, amit az alországbíró teljes terjedelemben átírt. A szerint csehországi Endus leánya, János özvegye, Rolandnak és Márkusnak - volt férje rokonainak - teljesen elengedte az ő hitbérét és jegyajándékát, mert azok egészen idáig, és ezután