Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
Márton alországbíró 183 (1294. jún. 14. körül) 1294. jún. 14., Buda Mártonhoz legalább négy kiadványt köthetünk, itt most mégis egyetlen regeszta alá vettük fel ezeket. 1. még a 230. sz. reg. ___________________________________________ 229 — levelében (in aliis litteris nostris) bevezetteti nezdei (de Nezda) Mártont és rokonait: Buken fia Búként és Abrahám fia Abrahámot Polca (Polcha) birtok azon felébe, amelyet Péter erdélyi (Transsilvanum) püspök és fivérei, ti. Gergely fiai: Gergely és Egyed birtokolnak azon kilenc bírság fejében, amellyel meg nem jelenésük miatt sújtották Péteréket. Tartalmilag átírta: Márton alországbíró 1294. jún. 14.: 231. sz. reg. A tartalmilag átíró oklevélben a mondott birtok egyik feléről ismerte el az alországbíró, hogy az Mártonék öröklött tulajdona. Megemlítette, hogy a másik felébe pedig, amely jog szerint is Péteréket illette, a bírságok miatt vezetteti be Mártonékat, ahogy ez egy másik levelében áll. A jelen kiadvány kelte tehát nagyjából azonos a másik ítéletlevéllel, hiszen az alországbíró egy időben zárta le az egész ügyet. ___________________________________________ 230 — (Nos comes Martinus viceiudex curie domini regis): a színe előtt megjelenvén nezdei (de Nezda) Márton a maga és rokonai: Buken fia Buken és Abrahám fia Abrahám nevében, és bemutatott több oklevelet különféle bíróktól, magától az alországbírótól [229. sz. reg.], a fehérvári káptalantól és a somogyi konventtől Péter erdélyi (Transsilvanum) püspök és fivérei, ti. Gergely fiai: Gergely és Egyed ellenében. Ezek tartalma szerint a püspököt és fivéreit kilenc bírságban marasztalták el, és pervesztesek is lettek Márton és rokonai ellenében a Somogy megyei (in comitatu Symigiensi) Polca (Polcha) birtok felének az elfoglalása kapcsán, amely északról eső birtokfélről Márton azt állította, hogy az az ő és rokonai öröklött tulajdona, és a püspök meg fivérei erővel elfoglalva tartják, amiért is mostanáig per folyt köztük. A kilenc bírság fejében Mártont a maga és fivérei nevében az alországbíró háromszor is kiküldte az alperesek birtokára, ti. Polca birtok másik felére, ám a püspök és fivéreinek officiálisa: Lodomér, továbbá a polcai jobbágyok mindháromszor ellent mondtak a birtokba való bevezetésnek. Azonban a püspök és fivérei egyszer sem jelentek meg sem a király, az országbíró vagy az alországbíró színe előtt, hogy megadják az okát a mondott birtokrész elfoglalásának, vagy a kiszabott bírságok kapcsán elégtételt adjanak. Sőt, amikor Mártont a maga és rokonai nevében az alországbíró másodjára vezettette be a birtokba, akkor a püspök és fivérei officiálisa: Lodomér, és a mondott jobbágyok akadályozták a végrehajtásra kiküldött szárszói (de Zarazou) Kozma királyi embert és a fehérvári káptalan tanúját, és egy tőrrel (bicello) meg akarták sebesíteni a királyi embert - ahogy mindez a korábbi bírák levelében, és az alországbíró saját kiadványában, ill. a fehérvári káptalan és somogyi konvent oklevelében benne van. Mivel a püspök és fivérei a többszöri idézés ellenére sem akartak a király vagy az alországbíró színe elé járulni, ezért Márton alországbíró együtt a vele ülésező nemesekkel véglegesen pervesztesnek nyilvánította őket, Polca