Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
Marcell? alországbíró 173 (1293.?) szept 1., Buda el véglegesen), addig nem dönthető el a kérdés. 1. még Szőcs: Kinek az embere 265-267. ___________________________________________ 214 Marcell alországbíró? (Datum pro memoria): Poroszlói (de Puruzlov) Gyula fia István - akinek a nevében serviense: szemerei (de Zemere) Vruz vállalta el a határnapot - köteles Szent Mihály nyolcadán [okt. 6.] személyesen választ adni az egri káptalan ellenében, akinek a nevében Santhus mester, a káptalan kanonoka és dékánja jelent meg. István a válasz előtt fizesse meg azt az öt bírságot, amelyeknek fejében a káptalannak már átengedték az ő birtokát is, miként ez egy korábbi oklevélben olvasható. Ezen kívül ugyanekkor fizesse meg a hatodik bírságot is azért, mert a végső határnapra, Szent István király nyolcadára [aug. 26.] nem jött el személyesen, és a maga helyett küldött Vruz nem adott választ, sem elégtételt az öt bírságért, miként kellett volna. Vruz ezen kívül az ura nevében bemutatta a király levelét a per elhalasztásáról, és bár a király megparancsolta az oklevéladónak, hogy a folyamatban lévő ügyeket semmiképpen ne halassza tovább, e miatt most mégis megtette. Ha István Szent Mihály nyolcadán nem jelenne meg és a bírságokat sem fizetné ki, akkor a káptalant ismét bebocsátják István birtokára, semmilyen ellenmondással nem törődve. Datum Bude, sexto die octavarum sancti regis Stephani. Eredeti: hártyaszalagoknak való bevágásokkal, hátoldalán kör alakú zárópecsét foltja - Heves Megyei Levéltár, Egri székesfőkáptalan magánlevéltára 19. 6. 1. 88. (DF 210746.) Kiadása: Heves 49. Regesztája: DPM 144. sz. Fordítása: Heves 49. 1271-ben még élt István apja, Gyula (Heves 36.), ám 1277-ben már István adott engedélyt poroszlói határosként egy birtokeladásra (Heves 45.), Gyula tehát e két időpont között halt meg, valószínűleg ez az oklevél keltének alsó határa. István még 1310-ben is élt, ám 1299 februárjában nemzetségi rokonaival együtt elcserélte Poroszló birtokot Rá tót nb. Domonkos tárnokmesterrel. Innentől kezdve bármikor is bukkan fel, nem nevezik többé „poroszlóinak" (1299: RA 4271. sz.; 1300: HO VIII. 414-415.; 1301: AOkl I. 144. sz.; 1310: AOkl II. 868. sz.). Ez az oklevél tehát 1272-1298 közé keltezhető. Ebbe jól beleillik az is, hogy az itt megjelenő serviens, szemerei Tamás fia Orosz 1279 és 1296. évi forrásokban tűnik fel (Heves 51-52., 80-81.). Santhus egri kanonokot csak itt említik, ezért felbukkanása sem szűkíti le ennél jobban az időhatárokat (vö. E. Kovács: Egri káptalan 19-22.; Fehértói: Személynévtár 691.). Az oklevél Borsa Iván szerint alországbírói kiadvány (Heves 115. 69. jegyz.), ami a kelethelye és stílusa alapján igen valószínű. A hátoldalon egy kb. 37-40 mm-es (nem tisztán mérhető) körpecsét foltja látható, amely a korszak alországbírói közül egyedül Marcell alországbíró pecsétjével egyezik (Olivér alországbíró kb. 40 mm-es sigillumot használt, így az ő esetében a folt kicsit nagyobb lenne). Ez esetben az oklevelet csak 1293-ra keltezhetnénk, ám nem tudjuk biztosan, hogy Marcell ez év szept. 1-jén tényleg alországbíró volt-e. Marcell utoljára 1293. márc. 31-én bukkan fel,
