Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
Marcell alországbíró / Marcell/Márton? alországbíró 171 (1293. febr.-aug.) 1293. aug. 14., Buda A pecsét leírása: „természetes színű viasz, kb 35 mm, függőpecsét. Ábra: címerpajzs függőleges csíkokkal, fölötte átdöfött ló. Felirata: S MARCELLI COMITIS. Ép." (DL-DF 5.1. DL 90763.). A pecsét részletesebb leírását 1. Körmendi: Marcell pecsétje 119. Az oklevéllel és a perrel kapcsolatban 1. még uo. 117-118., főként 117. 3. jegyz. ___________________________________________ 212 Marcell/Márton? alországbíró levele szerint (iuxta continentiam privilegii nostri) Zelemér fiai: Miklós és Zadur peres úton megszerezték a részüket Nagymező, Andrásfölde és Rebren (Nogmezeu, Andreasfelde et Rebren) birtokokból Iván fia Alberttól és fivéreitől. Tartalmilag átírta: Datum pro memoria 1293. aug. 14.: 214. sz. reg. Az átíró „datum pro memoria"-oklevél biztosan alországbírói kiadvány, de pont Marcell utolsó kétségkívüli, és Márton első biztos felbukkanása közötti időben kelt, és mivel nem maradt fent eredetiben, nem tudjuk, hogy melyikük adta ki. Ha Marcell kiadványa, csak akkor lehetséges a februári-márciusi kelet, amennyiben Mártonhoz kell kötni, akkor a kiadásának alsó határa április. Bővebben lásd a tartalmilag átíró oklevél kommentárját. ___________________________________________ 213 Marcell/Márton? alországbíró (Datum pro memoria): a maga és fivére: Miklós nevében megjelenő Zelemér fia Zadur az oklevéladó egy korábbi oklevele szerint [213. sz. reg.] egy perben elnyerte Nagymező, Andrásfölde és Rebren (Nogmezeu, Andreasfelde et Rebren) birtokokból a részét Iván fia Alberttól és fivéreitől, bemutatván Nagymező birtok ügyében Domonkos volt nádor, bácsi (Bachiensis) és szebeni (Zybiniensis) ispán oklevelét [RP 136. sz.], mivel Zadur azt állította, hogy Nagymező földnek a Cseb (Cheb) föld irányából lévő fele kimaradt a nádor mondott okleveléből, ti. hogy ez az ő szerzett birtokuk, és nem a Lesztemér (Leztemer) felé fekvő öröklött birtok. Ámbár Zadur rá akarta bízni Albertnek és közös rokonaiknak, ti. Gergely fiainak: Miklósnak és Simonnak az esküjére Nagymező föld oklevélből kimaradt részének az ügyét, mégis, Albert az esküt ez ügyben nem vállalta, hanem alávetette magát Zadur és Gergely fivérei [helyesen: fiai!]: Miklós és Simon esküjének. így a felek akaratából az oklevéladó elrendelte, hogy Szent István király nyolcadán [aug. 27.] a felek menjenek ki a vitás földre, és Buntur fia Miklós fia Miklós jelenlétében, ill. az egri káptalan tanúságával Zadur tegyen esküt Gergely fiaival: Miklóssal és Simonnal és három másik nemessel Iván fiai: Albert és fivérei ellenében arról, hogy Nagymező birtok azon része, amely kimaradt Domonkos nádor okleveléből (que est extra privilégium Dominici palatini) nem Lesztemérhez tartozó öröklött birtok, hanem szerzemény! föld. Ha leteszik az esküt, az legyen elég, ha nem, akkor csak Zadur és Gergely mondott fiai tegyenek földesküt úgy, ahogy az szokás, ti. földet helyeznek a fejükre, és esküdjenek arról, hogy Nagymező azon határai, amelyeket Domonkos nádor oklevele is leír, igazak és valósak. Ezen felül a felek birtokosztályt akarnak tenni Nagymező, Andrásfölde
