Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
Miklós alországbíró / Pál alországbíró 155 1291. jún. 18., Buda filium Andree et Ivánkám ad regiam presentiam ad terminum competentem. Presentes autem, quia sigillum nostrum apud nos non habuimus, sub sigillo magistri Johannis socii nostri duximus transmittendas. Post hec diem citationis et terminum, ac nomina citatorum dominob regi rescribentes. Datum Bude, in crastino beatorum Vyti et Modesti. Hátlapon: Capitulo Castri Ferrey a a szövegben kétszer: contra contra b előtte áthúzva: nobis Az oklevelet a DL-DF 5.1-es adatbázis „1280-1300", Zsoldos Attila pedig a „13. sz. vége" keltezéssel látta el (Zsoldos: Archontológia 36.). Az itt felbukkanó Tiborc fia Péter a vasvári káptalan 1282. évi kiadványában is szerepel (UB II. 162.), de ez önmagában még kevés az itteni oklevél idejének meghatározásához. Mivel az alországbíró Budán keltezett, és „viceiudex curie" (és nem aule} névvel illette a titulusát, ezért vélhetően az 1270-es évek után viselte hivatalát, amikor megjelent a budai kelethely és elmaradt az aule forma. Az íráskép, Péter felbukkanása és az alországbírói hivatal története miatt viszont az oklevél még 1301 elé keltezhető. Mivel az alországbírókat 1292-1300 júniusa között folyamatosan dokumentálni tudjuk, így ezen évek is kizárhatók, ezért a jelen oklevél leginkább 1271-1291 közé keltezhető, legvalószínűbben az 1280-as évekre, amikor Péter más forrásban is felbukkan, és az alországbírók sora is igen hiányos. ___________________________________________ 194 Pál alországbíró (Nos comes Paulus viceiudex curie domini regis): [III.] And rás király oklevele értelmében pünkösd nyolcadán [jún. 17.] a király színe előtt fogadott bajvívókkal lovas párbajt kellett vívnia egyik részről nyéki (de Neek) Istvánnak és fiainak: Bench-nek, Lodomérnek, Máténak és Tamásnak Nyék nevű falujuk elpusztítása és 200 márkányi károkozás és ugyanezen István megsebesítése okán, másik részről ugyanezen Nyékről való Jácint fiainak: Miklósnak, Mihálynak és Györgynek, Iván fia Jánosnak, Miklós fia Péternek, Wyda fia Pálnak, Month-nak és Pál fia Tamásnak, a nevezettek rokonai: Jácint fiainak a fivére: Lőrinc, illetve Mikó fia Móric megölése okán. A határnap elérkeztével mindkét fél megjelent a bajvívóikkal együtt, ám mielőtt azok összecsaptak volna, a felek a király engedélyével, és a jelen lévő nemesek és bárók döntőbíráskodásával egyezségre léptek. Ennek értelmében István és mondott fiai eltekintenek a dúlástól, a nekik okozott 200 márka kártól és István megsebesítésétől, és ezen felül a Borsod (Borsod) megyei Nyék faluban bírt teljes - úgy az öröklött, mint a szerzett - részüket a szőlőkkel és más haszonvételekkel együtt átengedik és iktatják örökös birtoklásra Jácint fiainak: Miklósnak, Mihálynak és Gergelynek azok fivére: Lőrinc megölése miatt, továbbá felnyéki (de Felneek) Mikó fiainak: Györgynek és Jánosnak Móric megölése miatt, és kötelezték magukat, hogy a birtokok nem kerülhetnek vissza hozzájuk - mint vérontókhoz - és örököseikhez. Ezen kívül István és mondott fiai Felnyék nevű birtokukat, amelyet eddig erővel maguknál tartottak, és amely határos a mondott földekkel,
