Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
Ismeretlen országbíró/alországbíró / Hontpázmány nb. Iváhonfia Ivánka 151 (1281-1289) özvegyét említik (HO VIII. 284.), ezért a jelen oklevél kelte legkésőbb 1289-re helyezhető. Ugyanezen János apja: Miklós 1259 májusában még élt (Engel: Genealógia, Koppán nem 1. tábla: Bábolnai ág; vö. DF 208348.); 1268-ban már az özvegyét említik (DF 263450.; a genealógiai munkák 1267-re keltezik az oklevelet Fejér kiadása nyomán, 1. CD IV/3. 428-429.). A jelen oklevelet tehát 1259 és 1289 között adták ki. Tegyük hozzá: mivel itt egyszerre merül fel egy nyugat-magyarországi és keletmagyarországi birtok ügye (a birtokok Komárom és Borsod megyében fekszenek, 1. AMTF I. 754.; II. 405.), ezért valószínűleg a per nem az országfelosztás idejére (1262-1270) esett, amikor az idősebb és ifjabb király bíráinak csak a saját országrészük felett volt fennhatóságuk. A vasvári kelethelyű oklevél hátulján egy kb. 42 mm-es pecsétfolt látható. A peres feleknek, akik a Koppán nemzetségből kerültek ki, egyáltalán nem volt birtokuk Vas megyében (Karácsonyi: Magyar nemzetségek 785-788.), ezért nem valószínű, hogy akár a mindenkori vasi ispánt, vagy a Vasvárt érdekszférájukban tartó Kőszegieket kell a kiadóban keresnünk - a feleknek semmi okuk nem lett volna pont Vasvárra vinni az ügyüket. így inkább egy nem állandó jelleggel, csak éppen akkor a környéken tartózkodó bírói hatóságra gondolhatunk. Az itteni oklevéladó a káptalani tanúság mellett a saját részéről kirendelt személyt, alapi Pétert, királyi embernek (homine domini regis) nevezte, amely jellegzetesen országbírókra vagy a 13. sz. második felétől az alországbírókra jellemző szófordulat, hiszen más bíró hatóságok a saját emberüknek (homo noster) szokták nevezni a káptalan mellett eljáró személyt a saját oklevelükben. A pecsétméret kicsiny volta miatt leginkább az alországbíróra gondolhatunk. Az ismert alországbírók közül a pecsétméret pontosan egyezik az 1280- 1281-ben hivatalát viselő István alországbíró pecsétjével. Az azonosítás mégsem lehetséges, mert ebben az esetben csak az 1280. év jöhetne szóba, és 1280. nov. 22-én István alországbíró a Borsod megyei Szihalom településen tartózkodott (162. sz. reg.), nov. 23-án (a jelen DPM kiadási napján) pedig in villa Batur, amely a Heves megyei Bátorral azonosítható (163. sz. reg., az azonosításra 1. a 162. sz. reg. kommentárját). Bár az alországbírói kibocsátó tűnik a legvalószínűbbnek, olyan más hivatalviselőt nem ismerünk Istvánon kívül, akinek a pecsétje hasonló méretű lenne, de ez nem kizáró ok, hiszen igen sok alországbírói sigillumot nem ismerünk, sőt, valószínű, hogy a korabeli alországbírók egy jó részének még az említése sem maradt fent. Tegyük hozzá: két másik, talán alországbírói DPM hátulján, amelyek közül az egyik Hont megyében, a másik Budán kelt, de Vas megyei vonatkozásúak, tehát a felek ott kezdhették meg a pert, szintén egy ugyanekkora pecsétfolt található (186- 187. sz. reg.). Nem lehetetlen, hogy a három oklevelet ugyanaz a személy adta ki. ___________________________________________ 188 Hontpázmány nb. Iváhon fia Ivánka egyezséglevele (littere compositionalis comitis Iwanka de Zygh quondam iudicis curie domini regis): egyik részről Simon fiai: Martonos és Mihály, másik részről Been fia László az oklevélben megnevezett fogott bírák közbenjárásával egyezségre lépnek
