Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)
Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik
Ismeretlen alországbíró 149 hogy az özvegy és fiai korábban hosszan pereltek János soproni és vasvári ispán színe előtt (UB II. 288-289.), tehát Szeveréd halála nem akkortájt történt, hanem minimum az azt megelőző évben, de valószínűbb, hogy még korábban (vö.: Engel: Genealógia, Káldi [Sári, Marcellfalvi; Vas m.], ahol egy másik Szeveréd, Marcell fia adatai keverednek az itt szereplő András fia Szeverédével, pl. UB II. 291. - a két személy nem azonos). Az oklevél keltének felső határát így 1292-nél húzhatjuk meg. A terminus post quem nem ennyire egyértelmű, mert Szeveréd apja, András önállóan nem jelenik meg a forrásanyagban (vagy nem azonosítható a „káldi" jelző hiánya miatt), az alperesek pedig szintén ismeretlenek. Az itteni per ugyanakkor biztosan összefügg egy másik oklevélben olvasható perrel, amely Péter és társai Szigfrid ellen indított keresetéről szól, amit itt is említenek az oklevél végén (187. sz. reg.). A jelenlegi kiadványnak a hátulján egy kb. 40-42 mm-es pecsétfolt, ill. viaszmarad ványok láthatók, amelyek a körirat egy részét ábrázolják, nem egyértelmű felirattal, talán - - IGE ? - -, amely alországbírói pecsétet jelentene (a budai alnádori és a nádori albírói pecsét vélhetően kizárható a korponai kelethely miatt, hiszen az alnádorok inkább Budán vagy környékén kelteztek, míg a nádori albírók a mindenkori nádor székhelyén vagy tágabb territóriumán - ám olyan nádort nem ismerünk, akinek a Hont megyei Korpona lett volna a székhelye vagy territóriuma). A másik, ezzel összefüggő oklevél hátulján szintén kb. 41—42 mm-es a pecsétfolt, így a kiadójuk azonos. Az ottani budai kelethely szintén az alországbírói oklevél feltételezését erősíti. Ezen másik kiadványban 6 fogott bírát említenek, ezek közül négy (Ják nb. Tamás fia Trisztán és Tamás, Ják nb. Lőrinc fia Csépán, és Miksa fia István) más forrásokban is felbukkan (Engel: Genealógia, Ják nem 2. Rába-balparti főág 3. tábla: Csuna ága; uo. Ják nem 3. Rába-jobbparti főág 2. tábla: Sitkéi; Miksa fia Istvánra 1. DPM 147. sz. reg.). Megjelenésük 1290-re viszi le azon oklevél terminus ante quemjét, mert Ják nb. Tamás fia Tamás abban az évben már nem élt (HO IV. 60.; ill. DPM 128. sz. reg.; ezekben az oklevelekben Trisztán és a harmadik fivér: Mihály nevében is fellépnek nemzetségi birtoklási ügyben, de Tamást nem képviselik). A pecsétek átmérője, illetve a köriratot alulról és felülről övező kisebb és nagyobb átmérőjű körperemek közötti távolság egyébként egyezik István alországbíró (1280-1281) pecsétjével, bár a betűk már nem azonosíthatóak ennyire egyértelműen, mert István sigilluma is csak töredékesen maradt ránk (DL 76160.). Emellett míg István pecsétjének a két említett körpereme poncolt (vagyis egymás mellett lévő „pontokból" tevődik össze), addig az itteni pecsét körei vésettek (tehát összefüggő, kör alakú „medret" alkotnak), ezért a méret ellenére a két pecsét azonosítása elvethető. Ismerünk egy harmadik oklevelet, amelyet egy ismeretlen alországbíró adott ki Vasvárott 1259-1289 között (188. sz. reg.), és annak a pecsétfoltja is pont ugyanekkora nagyságú. Mivel a Hont megyei kelethely ellenére ennek az oklevélnek is Vas megyei vonatkozása van (Káld és Mester falvak ott találhatók), ezért feltételezhetjük, hogy a két kibocsátó azonos. Ez esetben a keltezési időt is leszűkíthetjük 1259-1289 közé. 186
