Szőcs Tibor: Az Árpád-kori országbírók, udvarbírók és helyetteseik okleveleinek kritikai jegyzéke - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 58. (Budapest, 2020)

Az oklevelek kivonata, őrzési helyüknek és kiadásaiknak felsorolása és kritikájuk - Királyi országbírók és helyetteseik

János alországbíró

125

(1280.) máj.

4., Buda

nevű földjének a határait járják meg, és az esetleges ellentmondókat idézzék a király színe elé.

Tartalmilag átírta: váradi káptalan: DL 82870. (Zichy család, zsélyi 1. A 38.) Kiadása (TÁ): Zichy I. 45-46. Regesztája: ÁÚO XII. 309. 256. sz.

A káptalani oklevél szerint a határjárásnak ellentmondott surányi Gábor fia Tamás az Oculi

mei-vasárnap

előtti szerdán, ezért Budára, a király színe elé idézték Mihály fia Aladár ellenében böjtközép nyolcadára. Más oklevelekkel való összefüggés alapján az itteni Jánost az 1280- ban hivatalban lévő alországbíróval azonosíthatjuk (Kállay: Keltezetlen oklevelek 111-112., vö. 161-162. és 168. sz. reg.). így az ellentmondás márc. 20-án történt, a kapott határnap pedig ápr. 3. (tehát szűk két hét). Ezek alapján az alországbírói parancslevél 1280. febr. és márc. dereka között kelt.

___________________________________________ 150

— (Damus

pro memoria): azon

perben, amelyet a színe előtt Simon comes

fia Sándor, Endre comes,

és

dománhidai (de Damahyd) Péternek, Mihály fia Ubul (JubuUU) fivérének az özvegye folytatott ugyanezen Mihály ellen, a felek a következőképpen egyeztek ki. Pünkösd nyolcadán [1280. jún. 16.] Mihály a váradi káptalan színe előtt a fivérének: Péternek a fiát, Miklóst rábízza Péter özvegyére, hogy tartsa el, és ad mellé egy Erzsébet nevű szolgálót két fiával és két leányával. Péter birtokait Mihály tartja magánál addig, amíg Miklós el nem éri a törvényes kort. A dománhidai hídvámot viszont Mihály és a mondott özvegyasszony [új] házastársa (maritus), Sándor közösen adják bérbe (locabunt),

és

a vám fele Mihályt illeti, a másik fele az asszonyt. Ezen kívül ha Miklós eléri a mondott nagykorúságot, akkor az asszony átadja neki a szolgálónőt és gyerekeit, vagy pedig - ha az nem fizette ki neki a tartozását - visszaadja Mihály comesnek, aki viszont köteles kifizetni neki a jegyajándékát (dotem

suam). A

felek az ügyre vonatkozó összes oklevelüket átadják a káptalannak érvénytelenítésre. Sándor azt is hozzátette, hogy a szolgálónő fiai közül egy legyen az asszonyé, és a hídvámot Szent Mártontól [nov. 11.] Szent Györgyig [ápr. 24.] átengedi Mihály comes

hívének.

Datum

Bude, sabbato

post octavas Sancti Georgii.

Eredetije 1859-ben Ernst

Friedrich Mooyer szerint

Rintelnben

volt.

Kiadása: Mooyer:

Okleveli

adalékok 178-179.

Regesztája:

DPM

81.

sz.

Az oklevél, mint arra már kiadója is rámutatott, összefügg a váradi káptalan év nélküli, okt. 28-án kelt levelével, amely szerint Ubul fia Mihály, illetve dománhidai (de Damanhyda) Péter özvegye és annak fia: Miklós intézkedtek Domanhida, Penyige (Damanhyda, Penegne) birtokok és a hídvám utáni jövedelemről János alországbíró oklevelében foglaltak alapján. János alországbíró említett oklevele (159. sz. reg.) nem azonos az itteni damus

pro

memoria-váJ, mert a tartalmuk nem fedi le teljesen egymást (már nem csak a hídvám, hanem a birtokok jövedelmén is osztozkodtak a felek), azonban az bizonyos, hogy a per János alországbíró