Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Kormányzati tevékenység a minisztertanácsi jegyzőkönyvek tükrében - Miniszterelnökség - Belügyminisztérium
A fenti átiratra a közös hadügyminisztériumban csak 1904. március 12-én írták meg a választ, amelyben Pitreich hadügyminiszter - lemondva a magyar belügyminiszter hatáskörének megnyirbálásáról - a szegedi rendó'rhatóságok magatartásának elbírálását a magyar szaktárca vezetőjére bízta.3"5 A hatáskörök tisztázása és tiszteletben tartása terén fontos lépésként értékelhetjük, hogy az átirathoz mellékelték azt a budapesti, pozsonyi, kassai, temesvári és nagyszebeni hadtestparancsnokságoknak szóló utasítást is, amely szerint „a katonai parancsnokok saját kezdeményezésükből csak akkor foganatosítsanak intézkedéseket, ha közvetlenül fenyegető veszély ezt feltétlenül szükségessé teszi. Amennyiben a magyar közigazgatási hatóságok nem tesznek eleget a katonai hatóságok kérelmeinek, a parancsnokok ezt táviratilag tudassák a hadtestparancsnoksággal, s az közvetlenül a magyar belügyminiszterhez forduljon, aki megteszi a szükséges intézkedéseket.” Tisza István - a nézeteltérés lezárásaként - 1904. március 22-én belügyminiszteri minőségében köszönetét mondott a hadügyminiszter „bölcs intézkedéséért.”3'7 A szegedi események országos felháborodást váltottak ki. A sajtóban éles hangú cikkek jelentek meg. Például a Szegedi Napló október 8-án az alábbi szalagcímmel jelent meg: Megtorlást követelünk, A nemzet szeme Szegeden, Katonai diktatúra az utcán, Sebesültek és letartóztatottak, Huszár-attak a szobor körül. A fővárosi egyetemek hallgatói nevében zarándoklat indult Szegedre, hogy koszorút helyezzenek a Kossuth szoborra. A hosszú gyalogúton a küldöttséget mindenütt nagy lelkesedéssel fogadták. A ceglédi fogadtatás hangulatát az Egyetértés napilap tudósítója így írta le: „Ceglédnek legkisebb háza is ki volt világítva. A város tombolt a lelkesedésben. A felzászlózott házak ablakaiból kendőket lobogtattak. így értek a Kossuth - térre, ahol Gubody polgármester üdvözölte őket. A himnusz eléneklése után Hoffman Ottó3'8 beszélt óriási lelkesedés mellett. Utána a népkörben négyszáz terítékes bankett volt. Megjelent ott Gubody Ferenc polgármesterrel az élén a város egész előkelősége [...] Az ifjakat a város magánházainál szállásolták el.”3'9 Szegeden is gondoskodtak arról, hogy a Kossuth-szobornál minél több megemlékezést tartsanak. Ennek keretében október 9-én a boszniai hadjárat veteránjai „Eszmédért ma is síkra szállunk, a Bosznia okkupációjában részt vett öreg katonák.” felirattal koszorúztak. Szinte országos ünnepséget tartottak Szegeden október 18-án, vasárnap, amikor a megérkező budapesti egyetemisták mellett a „kolozsvári egyetem tanári kara és ifjúsága, a nagyváradi és kecskeméti jogakadémiák, a makói polgárság, az aradi Kossuth-társaság, a zágrábi magyarok, Rimaszombat város polgársága, Elek község közönsége, a szegedi főgimnázium ifjúsága, valamint a temesvári polgárság” küldöttei tisztelegtek koszorúkkal Kossuth Lajos emléke előtt.316 317 318 319 320 A történtek megítélésében fontos szerepet kapott annak kiderítése, hogy a katonaság által kifogásolt koszorút kik helyezték el a szoborra. Csalány tábornok szerint az sem zárható ki, hogy a katonaságot, illetve az őt személyesen támadó Szegedi Napló valamint 316 MNL OL К149-1904-4. t-228. sz. Pitreich közös hadügyminiszter átirata Tisza István miniszterelnök és a Belügyminisztérium részére. 1904. március 12. 317 MNL OL К 149-1904-4. t-228. sz. Tisza István, mint magyar belügyminiszter átirata a közös hadügyminiszter részére. 1904. március 22. 318 A fiatalok vezetője. 319 Egyetértés, 1903. október 16. A szegedi zarándokok. 320 Egyetértés, 1903. október 19. A szegedi szobor előtt. 99
