Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - A kormány lemondása, a Szabadelvű Párt katonai programjának elfogadása
1 rály személye körüli miniszter feladatkörét is magának tartotta fenn, a régi kormányból a helyén maradt Lukács László pénzügyminiszter és Plósz Sándor igazságügy-miniszter. A vallás- és közoktatásügyi tárcát Berzeviczy Albert, a kereskedelemügyit Hieronymi Károly, a honvédelmit Nyíri Sándor, a földművelésügyit Tallián Béla vállalta. A hor- vát-szlavón-dalmát tárca nélküli miniszteri poszt betöltésére Cseh Ervint jelölték. Az új kabinet személyi állományának kiválasztásánál jelentkező miniszterelnöki szándékról Gratz Gusztáv ezeket írta: „Gróf Tisza István már minisztériumának összeállításában is kifejezésre juttatta, hogy nem paktumokra és kompromisszumokra törekszik, de saját elgondolásait akarja érvényesíteni. Kormányában nem igyekezett a Szabadelvű Párt vele szemben álló frakcióinak - az Apponyi-csoportnak és a Széll-Andrássy-csoportnak - képviseletet biztosítani, hanem miniszterei kiválasztásánál csakis saját szűkebb körére szorítkozott.”263 Ami a fentieknél is nagyobb meglepetésként hatott: Apponyi Albert - azzal a fenntartással, hogy a felségjogok magyarázatának kérdésében megmarad eddigi álláspontja mellett, de a párt határozatát nem akadályozza meg - kibékült Tisza Istvánnal.204 Ezt követően a lényeges kérdéseket már nem érintő vita lezárásaként Podmaniczky Frigyes az alábbi határozatot olvasta fel: „a párt többsége a kilences bizottság munkálatát azon módosításokkal fogadja el, amelyeket gróf Tisza István tett, és ezzel a munkálat párthatározattá emeltetett.”265 Ezzel a döntéssel, ha átmenetileg is, a Szabadelvű Párt egysége oly mértékben helyre állt, hogy ismét cselekvőképes kormányzópártként láthatta el feladatát. Az eredménnyel Ferenc József mellett a közös hadügyminiszter és a vezérkar is - mivel ezek a magyar igények szerintük sem veszélyeztetik a hadsereg egységét - elégedettek voltak.266 Ezzel szemben Koerber az osztrák közvéleménynek hangot adva sérelmezte, hogy Tisza István túlzó magyar követelésekkel került a miniszterelnöki székbe.267 Ezért 1903. november 18-án a Reichsratban újabb nyilatkozatott tett „amely szerint a hadsereg vezetése, vezénylete és belszervezetére vonatkozó rendelkezések az egész hadseregre nézve kizárólag a császárt illeti meg.” Az osztrák miniszterelnök vádjaival szemben Tisza István azt hangsúlyozta, hogy „szakítani kell a múlt idők azon hagyományával, amelyek Magyarország lefokozásában, a magyar nemzet jogos törekvéseinek elnyomásában keresték a nagyhatalmi állás előfeltételeit.”268 Az ellenzők és a támogatok figyelmét egyaránt a napi politika színterén zajló csatározások kötötték le, és a két kormány közötti nézeteltéréseket a birodalom jövője szempontjából fontos, a katonaság technikai modernizációját biztosítani hívatott intézkedések sínylették meg. A Szabadel263 Gratz, 1934. II. köt. 32. 264 Egyetértés, 1903. október 31. A meglepetés napja. 265 Egyetértés, 1903. október 31. A határozat. - Tisza István kinevezését Podmaniczky később így értékelte: „Konstatálva lett Őfelségének hozzájárulása ahhoz a felfogáshoz, hegy az 1867. XII. te. 11. §-ában lefektetett alkotmányos fejedelmi jogok körére vonatkozó rendelkezés kizárólag a magyar törvényhozást: királyt és országgyűlést együtt illeti meg.” (Tisza, 1923. 558.) 266 Pitreich - Tisza István feljegyzése szerint - a véderőreformmal kapcsolatban kifejtette, hegy jogos kívánságnak tekinti mindazt, ami Magyarország paritását a hadsereg intézményében is kifejezésre juttatja, a magyar államnyelvnek tért nyit az egységes szolgálati és vezényleti nyelv által megvont korlátok között és arra irányul, hegy a magyar állampolgárok, különösen született magyarok kellő számban menjenek katonai pályára. (Tisza, 1923.563. Pitreich a véderő-tmvényről.) 267 Somogyi, 1996.143-144. 268 Tisza, 1923.565. %
