Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
ló. A Herkulesfiirdőre vonatkozó bérleti szerződés felbontása A földmívelési miniszter úr előterjesztette, hogy a Herkulesfürdő 1889. évi január hó i-jétől 1893. évi december hó 31-éig terjedő 15 évre a Temesi Agrár-takarékpénztárnak adatott bérbe, s az 1892-ben megkötött új szerződéssel ezen bérleti viszony 17 évvel, vagyis 1920. végéig, évi 142 000-152 000 koronáig fokozódó haszonbér mellett, meg- hosszabbíttatott. Ezen új szerződésben a bérlő kötelezettséget vállalt aziránt, hogy 1895. év végéig 400 000 К költség erejéig a szerződésben megállapított beruházásokat fog eszközölni, s ezek a szerződés lejártával a Kincstár tulajdonába mennek át. A takarékpénztár ezen kötelezettségeket nemcsak nem teljesítette, de a bérlet tartama alatt mindjobban kitűnt, hogy úgy a fürdő, mint a takarékpénztár szempontjából elhibázott lépés volt, hogy a takarékpénztár oly üzletre vállalkozott, amely üzletkörébe be nem illeszthető, s amelyhez sem érzékkel, sem kellő szakértelemmel nem rendelkezett. Miután a takarékpénztár elvállalt kötelezettségeit teljesíteni, illetőleg az előírt beruházásokat eszközölni többszöri sürgetés dacára is vonakodott, s miután mindjobban kitűnt, hogy a mai kezelés fenntartása mellett és beruházások eszközlése nélkül a fürdő a kor színvonalán fenn nem tartható, és annak hanyatlása meg nem akadályozható; másrészt a bérlet további fenntartása a takarékpénztár romlását is okozná, miből ismét súlyos közgazdasági bajok származhatnának, az előadó miniszter úrnak már hivatali előde indíttatva érezte magát, hogy a szerződés felbontása és a Kincstár kártalanítása iránt intézkedjék. A tárgyalások azonban a takarékpénztár vonakodása miatt sokáig elhúzódtak; míg végre a takarékpénztár is belátta, hogy saját érdekében is kívánatos a bérleti viszonynak felbontása. A létrejött egyezség szerint a bérleti szerződés 1904 végével megszűnnék. A felbontandó szerződésben megállapított kölcsönös kötelezettségek számbavétele, s ez alapon történt leszámolás alapján végeredményben a takarékpénztár fizetne a Kincstárnak 195 000 koronát, a Kincstár pedig 372 000 koronát, vagyis végeredményében a Kincstár fizet a takarékpénztárnak 177 000 koronát, amivel szemben megkapja a takarékpénztárnak a fürdő üzeméhez szükséges, s a takarékpénztár leltárában az eszközölt leírások után is még 424 000 korona értékkel szereplő ingó felszerelését. A bérleti szerződés felbontása a Kincstárra nézve azon kényszerhelyzettel jár, hogy addig, míg a fürdő bérletére egy megfelelő tőkével rendelkező, beruházásokra kész vállalatot létesíteni nem sikerül, a fürdő kezelésének kockázata a Kincstárra hárul. Ezen kockázatnak mentői kisebb mérvre szorítása érdekében addig is, míg az egész fürdőnek együttes bérbeadása sikerül, az előadó miniszter úr akként szándékozik intézkedni, hogy csak a fürdő általános igazgatása és annak balneológiái650 része maradjon meg a Kincstár kezelésében, az egyes szállodák, vendéglők és egyéb üzletek pedig egyenként vagy csoportosan bérbeadassanak. Ezen eljárás mellett előreláthatólag elérhető lesz, hogy a Kincstárnak jövedelme legalább lényegesen ne csökkenjen, s amellett, hogy az egyes szállodák és üzletek között a közönség érdekében álló egészséges verseny fejlődhet, a 650 Gyógyfürdő, illetve az ahhoz tartozó orvosi ellátás. 768
