Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

1. kötet - Bevezető tanulmány - A. Gróf Khuen-Héderváry Károly kormánya 1903. június 27-1903. november 3. - Khuen-Héderváry Károly ismételt miniszterelnöki megbízatása

I

felséges úrnak, mint a hadsereg törvény szerinti fő hadurának e megnyilatkozása a magyar alkotmánynak vagy a magyar nemzetnek, Magyarország törvényes jogainak, a magyar államiságnak sérelmét involválnák. Ez ki van zárva, ez nem történhetik meg, ez О Felségének intenciójától távol állott és a hadiparancsnak bármely oldalról ilyen magyarázatot adni helyesen és jogosan nem szabad és nem helyes.”230 Ezek után Andrássy Gyula ismertette a határozatot. Eszerint „a ház a miniszterelnöknek a korona nevében tett fen- nebbi kijelentéseit tudomásul veszi, és ez ügyben további eljárást nem tart szükségesnek.” Az ellenzék támadása ezen az ülésen már nem a hadparancs, illetve a királyi leirat, hanem az osztrák miniszterelnök beszéde ellen irányult. A Kossuth Ferenc és képviselő- társai által készített beadvány szerint: „Ausztria kormányának elnöke Ausztria császárjától nyert felhatalmazásra hivatkozva kérkedett Ausztria Reichsratjának folyó év szeptember 23-dikán tartott nyilvános ülésén azzal, hogy Magyarországnak a hadseregre vonatkozó bármely kérdésben csak Ausztria kormányának előleges beleegyezése alapján van és lesz joga intézkedni. Ez az illetéktelen, jogtalan, alkotmányunkat és önállóságunkat mélyen sértő állásfoglalás nem maradhat bizonytalan időn át megtorlatlanul, méltó visszautasításban pedig csak a magyar országgyűlés részesítheti.” Koerber határozottan elutasította a kiegyezési törvény azon magyarázatát, mely szerint a hadsereg egységes vezérletének, vezényletének és belszervezetének módosításáról a budapesti parlament a királlyal egyetértésben önállóan dönthet.23'

Khuen-Héderváry tudatában volt annak, hogy olyan nyilatkozatra akarják kényszeríteni, amely kínos helyzetbe hozza őt a király előtt. Választhatott, vagy felülről kegyvesztettként, vagy alulról a parlament által bukik. Ez utóbbi mellett döntött, ezért a Reichsratban elhangzott beszéd sajátos, a hallgatóságban nagy felháborodást kiváltó értelmezését adta. Szerinte Koerber „nyilatkozata, amelyeket a hadsereg kérdésében tett, én a magam részéről úgy fogom ma is fel, hogy ő azon befolyását kívánta magának a jövőre is biztosítani, amely őt Ausztria részéről a törvény értelmében megilleti, és amelyet mindenesetre én is követelnék a magam számára minden oly esetben, midőn - mondjuk - Ausztria részéről olyan követelésekkel állanánk szemben, amelyek a közös intézményeknek, vagy pedig Magyarország kárára vagy sérelmére lehetnek.”

A miniszterelnök szavait nem csupán az ellenzék, hanem a kormányzó párt tagjai is elfogadhatatlannak tartották.232 Kossuth Ferenc véleményével, mely szerint „elvártam volna Magyarország miniszterelnökétől, hogy a legerélyesebben utasítsa vissza Koerber

230 Képviselőházi Napló, 1901-1905. XVII. köt. 323. országos ülés. 1903. szeptember 29.

231 Pitreich hadügyminiszter véleménye szerint is a szolgálati és vezényleti nyelvre vonatkozó „tényleges állapot megváltoztatása csak törvényhozási úton, a két állam közös elhatározásával eszközölhető.” (Tisza, ’94-563.)

232 A Szabadelvű Párt tagjai is az 1867. évi XII. törvény értelmezésénél arra hivatkoztak, hogy a véderőt illető minden olyan kérdés, amely a törvényhozó hatalom körébe tartozik, a két parlament által egyetértőleg és hasonló elvek alapján oldandó meg, de ez nem vonatkozik azokra a magyar kontingenst érintő rendelkezésekre, amelyek nem érintik a szorosan vett katonai szervezetet. Például kizárólag magyar törvény rendelkezik arról, hogy a honvédség katonai intézeteiben nyert végzettség a közös hadseregbeli tiszti rendfokozat elnyerésére is képesít. Továbbá az 1868. augusztus б-án kiadott hadparancsot, amely a magyar csapatoknál a honi illetőségi tisztek alkalmazását rendeli el, csak a magyar országgyűlés előtt hirdették ki. így a hasonló természetű katonai intézkedésekkel szemben, akár törvényhozás, akár uralkodói elhatározás eredményeképpen jöjjenek létre, nincs az osztrákoknak beavatkozási joguk. (Apponyi, 1934. 82.)

73