Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei

vagy szövetkezetek által közvetített beszerzésre lévén utalva, az azok útján beszerzendő említett legfontosabb takarmánycikk után díjkedvezmény élvezetébe ez idő szerint nem juthatnak. Hogy a díjkedvezmény ily terjedelemben való alkalmazás mellett visszaélésekre fel­használható ne legyen, vagyis, hegy a takarmánykereskedők, vagy szövetkezetek címe alatt díjkedvezmény mellett szállított tengeriküldemények tekintetében kellő garancia legyen arra nézve, hegy a nyújtott díjmérséklés tényleg a gazdaközönség javára, s illetve csak a gazdáknak eladott tengeri után érvényesül, a díjkedvezményeknek a nem gazdák címe alatt feladásra kerülő, de tényleg gazdák által leendő felhasználásra és illetve mező- gazdasági célokra rendelt tengeriküldemények után való alkalmazása a következő mó­dozatok mellett terveztetik: A díjkedvezmény alkalmazása csak oly fent említett tengeriküldemények után jöhet szóba, melyek az illető leadási állomásnak a fuvarlevélre rávezetett igazolási záradéka szerint kiváltás után az állomásról tényleg tengelyen elfuvaroztattak. A díjkedvezmény a szállítás befejezése után utólag, vagyis vissztérítés útján nyer al­kalmazást. A küldeményeknek bérmentetlenül kell feladatniok, vagyis a viteldíj a címzett által a leadásnál fizetendő. A küldemények után a szállítás alkalmával a díjszabásszerű rendes viteldíjak számít­tatnak. A tényleg fizetett díjszabásszerű viteldíjak és a fent idézett díjkedvezmény alkalmazá­sa mellett eredményező viteldíjak közötti különbözet a fuvarlevélben megnevezett cím­zettnek visszatéríttetik, ha ezért a küldeménynek a rendeltetési állomásra történt meg­érkezésétől számított 3 hónapon belül a leadó vasút igazgatóságához a nevére mint cím­zettre szóló eredeti fuvarlevélnek bemutatása mellett folyamodik, s ez alkalommal igazolja, hogy az illető tengeriküldeményt oly gazdák közt osztotta szét, kiknek tekinte­tében a rendeltetési hely szerint illetékes járási főszolgabíró, és illetve az elsőfokú köz- igazgatási hatóság által bizonyíttatik, hogy állattenyésztéssel foglalkoznak, állatállo­mánnyal bírnak, és az általuk állatállományuk nagyságához mért szükségletnek megfe­lelő mennyiségben átvett tengerit saját szükségletük fedezésére használják fel. Tehát az illető takarmány-kereskedő vagy szövetkezet csak abban az esetben jut a cí­mére hozatott tengeriküldemény után a díjkedvezmény élvezetébe, ha előzetesen beiga­zolja a küldeményének gazdák részére megfelelő díjkedvezmény részesedés mellett tör­tént kiosztását. Ezen utólagos igazolási eljárás azért is célszerű, mert kizárja azon visszaéléseket, me­lyek a gazdasági egyesületek által előzetesen kiállított igazolványok mellett előfordul­hatnak, s tényleg elő is fordultak. A kereskedelmi miniszter úrnak fentebbi intézkedései jóváhagyólag tudomá­sul vétettek. 7°4

Next

/
Oldalképek
Tartalom