Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
A törekvés, hogy a tömeges munkabeszüntetések, a munkakizárások és bojkottok, szóval a tőke és a munka gazdasági harcának a rendes jogon kívül álló ezen eszközei a munkaadók szállítási és teljesítési kötelezettségeinél vis major erejével bírjanak, nem új, és részben gazdasági, részben szociálpolitikai célzatokkal már régen fölmerült; de különös fontosságot ad most e kérdésnek az, hogy a szakszervezeti mozgalom, mely most már nem csupán egyes ipartelepeket, hanem egész iparágakat fenyeget, a termelési tényezők szükséges egyensúlya szempontjából aggályosnak mutatkozik. A bírói gyakorlat ezen kérdésben megnyugtatóan alakult, amennyiben pl. a Magyar Királyi Kúria 1904. évi január hó 19-én 170. sz. a. hozott döntvényében általános sztrájk alapján jogosultnak ismerte el a szállításra kötelezettnek azt a kívánságát, hogy neki a szerződéses szállítás teljesítésére megfelelően meghosszabbítandó határidő engedtessék. Az alkotandó polgári törvénykönyvben sem lenne az előadó miniszter úr nézete szerint indokolt tovább menni, mint amennyire annak tervezete (1167. és 1186. §) ment. De ha a tömeges munkabeszüntetések vis major jellegének elismerése iránt törvényhozási intézkedéseket tenni ez idő szerint nem is kellene, szükséges volna mégis az előbb jelzett fölterjesztésekben előadott ama kérelmeknek teljesítése, hogy az összes állami és hatósági szállításoknál és munkáknál a sztrájk és bojkott a szállítási és teljesítési késedelmet mentő erőhatalomnak (vis major) nyilváníttassanak. A munkakizárásnak is ezt a hatályt tulajdonítani nem volna célszerű, amennyiben azzal a munka vállalkozók esetleg visszaélhetnének. A bírói gyakorlat folytán ennek kimondása talán feleslegesnek is látszhatik, de az előadó miniszter úr célszerűnek látná, hegy a kormány - mint a legnagyobb megrendelő és munkaadó - ebben a kérdésben állást foglaljon, mert ez az állásfoglalás a sztrájk okozta teljesítési késedelem jogkövetkezményei tekintetében a bizonytalanságot teljesen megszüntetné, az ipar több energiával és kitartással szervezkedhetnék a tömeges munkabeszüntetések szertelenségével szemben, és a munkaadók ellenállási képességének fokozása a mindinkább veszedelmes mérvet és irányzatot vevő sztrájkmozgalmakra is mérséklőleg hatna. A kereskedelmi miniszter úr tehát azt javasolja: mondja ki a minisztertanács, hogy az összes állami és hatósági szállításoknál és munkáknál a sztrájkok és bojkottok által okozott vétlen késedelem a kötelezettnek a teljesítési, illetve szállítási határidő meghosszabbítására igényt ad; a határidő-meghosszabbítás mérvét a vétlen késedelem terjedelméhez képest a közhatóságok állapítják meg, s az erre vonatkozó közelebbi határozatok a szállítási, illetve munkaszerződésbe fölveendők.502 A kereskedelmi miniszter úr egyúttal felhatalmazást kért, hogy az elfoglalandó álláspontnak a Közös Hadsereg szállításainál leendő érvényesítése végett a közös hadügyminiszter úrral is a tárgyalásokat megindíthassa. A minisztertanács a kereskedelmi miniszter úr javaslatát elfogadta, s ehhez képest felszólította az egyes miniszter urakat, hogy az állami és hatósági szállításoknál és munkáknál ezen álláspontot foglalják el. A kereskedelmi miniszter úr felhatalmaztatott, hogy ezen álláspontnak a Közös Hadsereg szállításainál és érvényesítése végett a közös hadügyminiszter úrral tárgyalásokat indítson. 502 MNL OL К 255-1904-12. t-3918. A kereskedelemügyi miniszter átirata a pénzügyminiszter részére. 1904. december 8. - A fenti döntés rendeletként 1904. december 8-án lépett hatályba. 668
