Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
Ha pedig a cs. kir. osztrák kormány a jelzett irányú rendelet sürgős kiadását megtagadja, és részünkről egyoldalú intézkedések nem foganatosíttatnak: a magyar cukorfogyasztásnak a magyar cukortermelés részére való biztosítása egy termelési időszakra ismét elmarad, mert augusztus i-jén indulván meg a jövő évadra szóló eladások, a teendő intézkedéseknek 1904. évi augusztus i-jén okvetlenül életbe kell lépniök, különben hosszú időre hatálytalanok maradnak. A magyar cukoripar érdekeltjei mindenkor ellenezték a brüsszeli cukoregyezményhez való csatlakozásunkat, és tény, hogy ha nem élnénk gazdasági közösségben a Birodalmi Tanácsban Képviselt Királyságokkal és Országokkal, cukoriparunkra nézve előnyösebb lett volna az egyezmény kötelékén kívül maradásunk. A brüsszeli egyezményt csak a Birodalmi Tanácsban Képviselt Királyságok és Országok érdekében és a fennálló gazdasági közösség következtében fogadtuk el: de a cukoriparunkra ezáltal rótt áldozattal szemben bíztattuk cukoriparunkat, hogy a belföldi piacnak cukorral való ellátását kizárólag részére fogjuk biztosítani. S íme, az egyezmény hatályának első évében a magyar cukorfogyasztás 14 részét az osztrák cukoripar látta el, holott a brüsszeli cukoregyezményben részt vevő többi cukortermelő államok belföldi piaca teljesen saját cukoriparunk részére van biztosítva. Különösen nem képesek belföldi piac bizonytalanná tétele folytán a finomító-berendezéseikbe befektetett nagy tőkéket kamatoztatni a cukorfinomítók, tehát éppen azok a vállalatok, amelyek az állami támogatást legjobban megérdemelnék, mert ők voltak azok, amelyek az átutalási eljárás behozatala előtt az Államkincstárt a cukornak belföldre való eladása által tetemes cukoradó-jövedelemhez juttatták. Ámde a cukoripar és főleg a cukorfinomító vállalatok helyzeténél is égetőbben szükségessé teszi a magyar cukorfogyasztásnak a magyar cukortermelés részére való biztosítását a közös vámterület fenntarthatása és a magyar kormány presztízse. Ismételten kijelentettük, hogy a magyar cukorfogyasztást feltétlenül biztosítani fogjuk a magyar cukortermelés számára, vitattuk az agráriusok ellenkező állításaival szemben, hogy ez a két kormány között létrejött megállapodások által biztosítva van, és állítottuk a külön vámterület híveivel szemben, hogy az egyes termelési ágak jogos érdekei a közös vámterületen belül is megvédhetők. Mindez illuzórikusnak fog bizonyulni, ha az derül ki, hogy az osztrák cukor beözönlésének nem hogy képesek volnánk gátat vetni, de hogy az folytonosan nő. Ez a tapasztalat olyan körökben is ellenszenvet támasztana a közös vámterület ellen, amelyek eddig még hívei voltak fenntartásának. Az ebből eredhető súlyos következmények tudatában előadó miniszter úr kéri a minisztertanács hozzájárulását, hogy felszólíthassa a cs. kir. osztrák pénzügyminiszter urat a m. kir. kormány nevében arra, hogy a bemutatott rendeletet vele egyetértőleg még a folyó év július havában adja ki, és hogyha a cs. kir. osztrák pénzügyminiszter úr erre hajlandó nem lenne, ezt a rendeletet folyó évi július hó 30-án egyoldalulag maga az előadó miniszter úr is kiadhassa. Tudatában van előadó miniszter úr annak, hogy e rendelet egyoldalú kiadásából súlyos komplikációk keletkezhetnek az esetre, ha a cs. kir. osztrák kormány e rendelet egyoldalú kiadását alkalmul használná fel akár arra, hogy retorzionális intézkedéseket foganatosítson, akár arra, hegy a gazdasági közösség fenntartására vonatkozólag a két kormány között létrejött megállapodásokat semmiseknek nyilvánítsa. De tudatában van annak is, hogy lojális módon a cs. kir. osztrák kormány egyoldalú intézkedésünket ilyen 621
