Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei

amennyiben kartellek által ez idő szerint más irányban lekötve nincs, a Buda- pest-Kelenföldön beszakadó vonalakkal és az összes budapesti állomásokkal, Budapest déli vasút kizárásával, fele részben, esetleg a kelet-nyugoti irányban egészen.

Egyúttal „a helyi érdekű vasút méltányos igényeinek megóvhatása céljából” megengedtetett” továbbá, hogy az esetben, ha a birtokviszonyok változása következtében ezen forgalom irányítása tekintetében változások eszközlése szükségessé válnék, ezen változások a helyiérdekű vasút közt megegyezés létre nem jöhetne, a döntés a kereskedelemügyi m. kir. miniszternek tartatott fenn.”

A fenn idézett rendeletek alapján, de már a vasút engedélyének 1895. évi június hó 22-én történt kiadása után, ugyanazon év őszén megkezdettek a tárgyalások a forgalom megosztására vonatkozó egyezmény megkötése céljából, amelyek során 28573/97. szám alatt kelt leiratban kilátásba helyeztetett, hogy a helyiérdekű vasútnak átengedett forgalom rendezése a „társaság jogos igényeinek figyelembe vételével fog eszközöltetni, és hogy ez irányban az Államvasutak a helyiérdekű vasúttal a jövőben is kellő érdekközösséget fognak vállalni,” 1898-ban pedig a helyiérdekű vasút arról is biztosíttatott, „hogy a Déli Vasúttal fennálló forgalomosztási egyezmény felmondása esetén a M. Kir. Államvasutak Igazgatósága utasíttatni fog, hogy a helyiérdekű vasúttal a Déli Vasúttal szemben érdekazonosságot vállaljon, és a társaság részére annak idején feltételesen kilátásba helyezett forgalmi részesedést oly megoldásra vezetni igyekezzék, hogy a Déli Vasútnak Székesfehérvártól délre fekvő magyar és osztrák állomásairól (Fiúmét kizárólag Budapestre és Budapesten át, valamint viszont irányuló forgalom) Budapest Déli vasútállomás kizárásával, amennyiben ezen forgalom Székesfehérváron át mozog, s amennyiben az a díjszabási viszonyoknál fogva egyáltalán lehetséges, felerészben az Adony-szabolcsi iránynak biztosíttassék, „kilátásba helyeztetett továbbá, „hogy ez a forgalom nagyban és egészben évente legalább 60-000 tonnát fog kitenni, úgyhogy amennyiben a nevezett viszonylatok forgalmából fedezhető nem lenne, ennek pótlására más viszonylatok forgalma fog használtatni.”

Az utóbbi rendelkezés később félreértések elkerülése érdekében azt a magyarázatot nyerte, hogy a 60 000 tonnányi minimum biztosítása csak arra az esetre vonatkozik, ha nem sikerülne a kilátásba helyezett forgalmi részesedést a Déli Vasúttól elvenni, a Déli Vasút Székesfehérváron alóli állomásainak fentebb már érintett átmeneti forgalmára vonatkozólag pedig oly magyarázatot kapott a helyiérdekű vasút, mely szerint ezen átmeneti forgalomba a Székesfehérvár-Prágerhof-Szentpéteren át Fiúméba menő forgalom is beleérthető volt.

Ezen kijelentések alapján a forgalomosztási egyezmény 1899-ben létrejött, és annak 7. §-ába az is felvétetett, hogy a fentebbiek szerint a Déli Vasútkartell felmondása esetére kilátásba helyezett átmeneti forgalom a Déli Vasúttal új forgalomszabályozási megállapodások létesítése iránt folytatott tárgyalások eredményéhez képest fog az idézett rendeletek tartalmának mérvadása szerint pótegyezmény alakjában végleg megállapíttatni.

A M. Kir. Államvasutak Igazgatósága 1899 végével a Déli Vasúttal fennálló kartellt felmondván, a forgalom újabb szabályozására nézve ezen vasúttal tárgyalásokat folytatott, anélkül azonban, hogy e tárgyalásokba a helyiérdekű vasutat bevonta volna. Miu607