Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)
2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei
tagjai feletti bíráskodás az autonóm bíróságok hatáskörébe nem tartozik. Ennek azonban újabb autonóm törvényben való kimondása felesleges, mert az a következmény egy autonóm törvényként tekintett szabályban az 1853. évi február 16-i pátensben már úgyis ki van mondva. Ha a bán úr nem tekinti az autonómia sérelmének, hogy a Királyi Ház tagjai felett eddig egy lényegileg osztrák bíróság ítélkezett Horvát-Szlavónországokra kihatólag is, még kevésbé tekintheti annak, ha ezentúl ezen lényegileg osztrák bíróság helyébe a Magyar Korona Országainak közös törvényén alapuló bíróság fog lépni. Az autonóm törvényhozás jelenlegi állásához képest a főudvarnagyi bíráskodásról szóló törvényjavaslat új dolgot nem tartalmaz, s amilyen volt eddig az autonóm törvény- hozás viszonya a főudvarnagyi bíráskodáshoz, ugyanolyan lesz ezentúl is. A főudvarnagyi bíráskodásról szóló törvényjavaslat nem céloz mást, mint egy eddig is nem autonóm törvényen alapuló nem autonóm bíróságnak újjászervezését. Az eddigi fejtegetéseknek eredményeként tehát megállapítható, hogy 1. / vannak olyan kérdések, melyek ámbár az 1868: XXX. t.cikkben mint közös ügyek kifejezetten felsorolva nincsenek, mégis mint az idézett törvény alapelvét képező állami közösségnek minden kétségen kívül álló folyományai mások mint közös ügyek nem lehetnek; 2. / hogy ezen ügyek közé tartozik a király és a Királyi Ház tagjait megillető jogállásnak monarchikus szempontból való meghatározása; és 3. / hogy ilyen kérdés az is, vajon a Királyi Ház tagjai kiváltságos bírói illetőséggel bírjanak-e vagy nem? Ami ezek után azt illeti, hogy a főudvarnagyi bíráskodásról szóló törvényjavaslat nem csak azt az elvet mondja ki, hogy a Királyi Ház tagjai kiváltságos bírói illetőséggel bírnak, hanem magát a főudvarnagyi bíróságot is szervezi: az igazságügy-miniszter úr előadta, hogy az autonómiának sérelme ebben sem található. A tervezett főudvarnagyi bíróság jogilag a Királyi Udvarban működött, a király személyével szoros kapcsolatban levő bíróság, sőt, a főudvarnagyi bíráskodásról szóló törvényjavaslat szerint a Királyi Ház tagjai felett magának a királynak személyes bíráskodása is fenntartatik. Amint pedig a király nem tekinthető Horvát-Szlavónországok autonóm szervének, akkor sem, amikor autonóm ügykörben intézkedik; amint a horvát-szlavón-dalmát miniszter a Magyar Korona Országainak közös minisztere akkor is, s nem horvát-szlavón autonóm szerv, mikor a királynak horvát-szlavón autonóm ügykörben tett intézkedéseit ellenjegyzi, éppúgy a király nem lehet autonóm szerv akkor sem, amikor a Királyi Ház tagjai felett horvát-szlavón autonóm bíróság helyett bíráskodik, s az ő személyével és udvarával szoros kapcsolatban levő bíróság sem szervezhető mint autonóm bíróság akkor sem, ha annak horvát-szlavón autonóm bíróság helyett kell a Királyi Ház tagjai felett bíráskodnia. Miután pedig az ilyen állással bíró Főudvarnagyi Bíróság csak mint közös bíróság állítható fel és szervezhető, annak szervezetét és eljárási szabályait csak közös törvény határozhatja meg, amint p. o. csak közös törvény határozhatja meg a közös Országgyűlés vagy központi kormány szervezetét, noha ez sincs az 1868: XXX. törvénycikkben mint közös ügy kifejezetten felsorolva. 59'
