Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei

tettek; valamint, hogy az ily gyermekek vallásául a születési anyakönyvbe is az a vallás jegyzendő be, amely a szabályszerű alakszerűségek mellett megjelöltetett.

Mert az 1894: XXXII. te. 7. §-ában foglalt az a kijelentés, hogy „törvény életbe léptetése előtt kötött házasságokból született vagy születendő gyermekek vallási nevelésére nézve azon törvény határozata marad érvényben, amely az ily házasságok kötése idejében hatályban volt”, úgy értelmezendő, hogy a most idézett törvényszakasz a „törvény” kifejezés alatt azon jogállapotot értette, mely az idézett törvény életbelépte előtt fennállott, s melynek az ezen időpontot megelőzőleg kötött házasságokból született gyermekekre való fenntartását azon fontos szempont tette szükségessé, hogy ugyanazon házasságból született gyermekek ne essenek különböző jogszabályok rendelkezései alá.

Ezen, a miniszterelnök úr részéről is helyesnek elfogadott álláspontból kifolyólag azon jogállapotot kell tehát megállapítanunk és fenntartanunk, mely e tekintetben az 1894: XXXII. te. hatálybaléptét megelőzőleg tényleg fennállott.

Ami mármost az izraelita szülők házasságából született gyermekeknek vallásos nevelésére vonatkozó ezen jogállapotot illeti, a 2062/1775., 41777/1789., 21703/1799., 16442/1806. és 17193/1791. helytartótanácsi rendeletek kifejezetten elismerték az ilyen gyermekek azon jogát, hogy szüleik beleegyezésével vagy anélkül a keresztény vallásra áttérhessenek, és szabályozták az erre vonatkozó eljárást is; azon gyermekekre vonatkozólag ellenben, kik öntudatlan korban szüleik elhatározásából kereszteltettek meg, tételes jogszabály nem létezik, de hosszú időn át tartó zavartalan joggyakorlat kétségtelenül megállapítja a szülők azon jogát, hogy ezen gyermekeik megkeresztelése iránt maguk határozzanak.

A 7 éven aluli gyermekekre nézve tehát egy nem kifogásolt tartós joggyakorlattal állunk szemben; amelyet a miniszterelnök úr nézete szerint is az 1894. évi XXXII. te. 7. §-a szempontjából figyelembe vennünk, és épségben tartanunk kell anélkül, hogy a szülők akaratnyilvánítását a jelen udvari rendeletekben megjelölt alakszerűségekhez kötnénk.

Ezen rendeletek joghatálya egyébként is részint önmagától elenyészett a megváltozott jogviszonyok következtében, részint pedig az 1895. évi XLIII. te.358 22. §-a s az 1894. évi XXXII. te. 8. §-a, illetőleg az 1868. évi Lili. tc.-nek359 az imént jelzett törvényszakaszok által az izraelitákra is kiterjesztett 1-8. és 14. §-aiban foglalt rendelkezések következtében megszűnt.

Minek következtében egyszersmind az is megállapítható, hogy a 7. életévüket már betöltött ily gyermekek vallása az 1868: Lili. te. 2. §-ában meghatározott életkor elérése előtt most már változás alá nem eshetik.

Az izraelitákra nézve fennállott s az 1894. évi XXXII. te. 7. §-ával a régibb házasságból született vagy születendő, s 7. életévüket még el nem ért gyermekekre fenntartani kívánt jogi helyzetnek az egyházpolitikai törvények szellemébe és keretébe való behelyezésére nézve azonban a miniszterelnök úr is a keresztség vallási tényén kívül álló közvetí358 1895. évi XLIII. törvény. A vallás szabad gyakorlásáról. 22. § 1868: Lili. te. 1-8. szakaszaiban foglalt rendelkezések hatálya minden bevett vallásfelekezetre kiterjesztetik. Törvénytár, 1894-1895. 306-315.

359 1868. évi Lili. törvény. A törvényesen bevett keresztyén vallásfelekezetek viszonosságáról. Törvénytár, 1836-1868.506-508.

565