Soós László (szerk.): Magyar Minisztertanácsi jegyzőkönyvek 1867-1918. A Khuen-Héderváry és a Tisza kormány minisztertanácsi jegyzőkönyvei - A Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 56. (Budapest, 2018)

2. kötet - B. Tisza István kormányának jegyzőkönyvei

Ö Felségének legfelsőbb elhatározása eszközlendő ki - a bán úr azt ajánlaná, hogy a tervezet 40. §-ában mondassék ki, miszerint a katonai és horvát-szlavónországi polgári büntetőbíróságok közt fölmerülő illetékességi kérdés esetén a Legfelsőbb Katonai, illetve a Legfelsőbb Honvéd Törvényszéknek a horvát-szlavónországi Hétszemélyes Táblával kell egyetértésre jutnia, és ha egyetértés nem volna elérhető, О Felsége legfelsőbb döntése lesz kieszközlendő.

A horvát-szlavón-dalmát miniszter úr ezen álláspont bővebbi kifejtésében még előadja, hegy a társországok törvényei szerint egyik közigazgatási hatóságnak sincs, tehát a bánnak sincs, közös miniszternek sincs jogában érdemlegesen dönteni a bírói illetékesség kérdésében, és hogy a Hétszemélyes Tábla abban a kérdésben egyedül О Felsége elhatározásának köteles magát alárendelni, s ez a törvényes rendelkezés analóg a Birodalmi Tanácsban Képviselt Országokban fennálló törvényes rendelkezésekkel, és hogy a tervezet jelenlegi szövegezésének fenntartása mellett Horvát-Szlavónországokra nézve a Hétszemélyes Tábla mostani hatáskörének megszorítására külön autonóm törvényt kellene hozni.

Bárha a tervezet 40. §-ának második bekezdése az illetékességi összeütközésnek nem eldöntését bízza a bánra, hanem amint a fent idézett szövegből kitűnik, akként rendelkezik, hogy a Legfelsőbb Katonai, illetőleg a Honvéd Főtörvényszéknek megkeresésére az illető szakminiszter a vitás kérdés eldöntése végett a bánnal érintkezésbe lép, aki természetesen a Hétszemélyes Táblától véleményt kérhet, bárha továbbá a tervezetben foglalt megoldás megfelel a mostani gyakorlatnak is, és egyáltalában nem ellenkezik a bán úr által hivatkozott autonóm törvényekkel, mert ezek nem szólnak, de nem is szólhatnak azon illetékességi összeütközések elintézéséről, melyek katonai bíróságokkal szemben merülnek fel, hanem - miként az az előadottakból is kitűnik - csakis azokra az illetékességi összeütközésekre vonatkozólag rendelkeznek, amelyek egyfelől a horvát-szlavónországi bíróságok, másfelől az idegen bíróságok és a közigazgatósági hatóságok közt támadnak, mindazonáltal, tekintettel arra, hogy a horvát-szlavón-dalmát miniszter úr egyúttal a bán úr kezdeményezésére oly indítványt tesz, mely az itteni állásponttal összeegyeztethető, nincs ok azt ellenezni, mihez képest a 40. § második bekezdését következőképpen lehetne szövegezni:

„Ha a Legfelsőbb Törvényszék a polgári büntetőbíróság nézetét nem osztja, akkor oly esetekben, amelyekben az összeütközés valamely magyar királyi polgári büntetőbírósággal (horvát-szlavónországi kir. polgári büntetőbírósággal) szemben forog fenn, a Legfelsőbb Törvényszék a Magyar Királyi Kúriával (a Kir. Horvát-szlavón-dalmát Hétszemélyes Táblával) a vitás kérdés eldöntése végett érintkezésbe lép; oly esetekben pedig stb.”

5A bán úr utal arra, hogy a tervezetnek, különösen a 128., 133—136., 149., 185., 193., 208., 279., 284., 266., 267., 406. és 410. §-nak rendelkezései a katonai igazságszolgáltatás érdekében a polgári közigazgatási és bírói hatóságok közreműködését is igénybe veszik, pedig ezt, amennyiben Horvát-Szlavónországi autonóm közigazgatási hatóságokról és bíróságokról van szó, csak autonóm törvény tehetné.

559